Egy iskola fejlődése

The Evolution of a School

Áttekintés arról, hogy iskolánk miként jutott el a szisztéma ezoterikus formájához – a kulcsokhoz – és hogy ennek segítségével hogyan haladta meg az exoterikus formát – a negyedik utat – és arról, hogy miként jutott az egész iskola a megértés új szintjére.

Az iskolák eredete

Egy ezoterikus iskola fejlődése azt jelenti, hogy a megelőző iskolákat képes az ő saját szándékuk szerint – objektíven – érteni, és csatlakozni tud vonulatukhoz. Az első ismert iskola, az egyiptomi, a jelenlét elérésének módszereit olyan tökéletes szintre fejlesztette, hogy azokat hatezer éven át egyik iskolának sem kellett megváltoztatnia, megújítania vagy kiegészítenie. Bár a későbbi iskolák saját korukhoz próbálták igazítani az egyiptomiak nyelvezetét, fő feladatuk mégis az volt, hogy megértsék és továbbadják az előző iskolák tanítását. Vagyis azt, hogy a fő akadály mindig a képzelődés, a megoldás pedig mindig a jelenlétet elősegítő munkaének használata. Ebben az értelemben minden iskola ugyanaz az iskola, mindegyik az ősi egyiptomi iskolától ered, és azt éleszti újjá.

A negyedik út és a Fellowship of Friends

A negyedik út alapjait George Gurdjieff, Peter Ouspensky, Rodney Collin és Alex Horn rakták le, iskolánkat Robert őket követve hozta létre. Tanításuk lényege az önemlékezés – jelenlét a megosztott figyelem segítségével. Robert minden elődjénél tisztábban fejtette ki ezt az alapgondolatot. Nem hagyott kétséget afelől, hogy az önemlékezés leggyakoribb akadálya a képzelődés. Szavait idézve: „Az tart leginkább távol a jelenléttől, hogy képzelődésbe merülünk ahelyett, hogy jelen lennénk. A magasabb központokat nem riadóztatja a probléma nagysága. Még nem fejlődtek ki annyira, hogy ellenálljanak a képzelődésnek. Ez a fő gyengeségük: a képzelődés tárgya jobban érdekli őket, mint az, hogy ellenálljanak neki.”

Az iskolák mibenléte

Ouspensky felismerte, hogy a jelenlét egyik akadálya a képzelődés, és tudta, hogy egy iskolának ezt le kell győznie. Azt is felismerte, hogy egy valódi iskola, ami tehát nem csoport, ugyanabból a forrásból merít és ugyanazt a tudást birtokolja – pontos kulcsokat és objektív módszereket – mint az előző iskolák.

1930-ban kijelentette: „Majdnem biztos vagyok abban, hogy létezik egy nagy forrás, ahonnan szisztémánk származik. Gurdjieffnek biztosan volt kapcsolata ezzel a forrással, de nem hiszem, hogy ez a kapcsolat teljes körű volt. Valami hiányzik, amit ő nem tudott megtalálni. Ha ezt az ő közvetítésével nem tudjuk meglelni, az egyetlen reménységünk az, hogy közvetlen kapcsolatba lépjünk ezzel a forrással; az egyetlen reményünk az, hogy ez a forrás ránk talál. Ezért tartom ezeket az előadásokat.” Tudomásul vette, hogy amit alapított, az csoport, ami a Gurdjiefftől kapott tudástöredékeket használja, hogy magasabb szintű iskola befolyását vonzza magához.

A kulcsok felfedezése

Öt évvel később, 1935-ben Ospensky felismerte, hogy: „Valami hiányzik a szisztémából. Ha az embernek az a rendeltetése, hogy emlékezzen önmagára, akkor kell lenni valamilyen egyszerű módszernek, ám ez elveszett. Eddig még nem bukkantam rá. Egyszer Indiában hallottam egy ilyesféle módszer távoli visszhangját. Ha meglelik a módszert, talán a forrás is előkerül.” Rendkívüli módon épp ez történt, Robert és Asaf együttműködése során. Robert már sejtette, hogy a Bibliát kulcsokban írták – azaz külső jelentésének nincs valódi értelme – és ez igazolódott, amikor a belső jelentés kezdett feltárulni.

Asaf beszámolója szerint ez akkor kezdődött, amikor Robert felismerte, hogy a Salamon álmáról szóló ótestamentumi történet tartalmaz egy olyan részt, aminek nincs semmi külső értelme: „nem tudom, hogyan kell kimenni és bejönni.” Robert arra jutott: „Ez csakis kulcs lehet. A fiatal intéző nem tudja, hogyan jöjjön ki a képzelődésből, és hogyan lépjen be a jelenlétbe.” Ez volt a Biblia ezoterikus jelentése megfejtései közül az első, ami aztán hasonló felfedezésekhez vezetett a szufi irodalom, a Tarot, a gótikus katedrálisok, a Korán, a Filokália, a Mahabharáta, az egyiptomi művészet és szövegek vizsgálata során.

A kulcsok a középpontba kerülnek

Egy napon Robert azt mondta: „Képesek vagyunk arra, hogy megfejtsük az ezoterikus szisztémákat. Rejtettek, mert kifejezetten iskoláknak szólnak. Az iskolák értik egymást. Az objektív tudás, még akkor is, ha évezredek választják el tőlünk, ugyanaz.” Amikor egyiptomi műalkotásokban fedeztünk fel kulcsokat, azt a következtetést vonta le: „Iskolák folyóit követve most elértük a hatalmas óceánt, Egyiptomot.”

Ez idő tájt, 2004 októberében határozta el Robert, hogy túllép a szisztéma exoterikus, Gurdjieff és Ouspensky által alkalmazott formáján, és kizárólag korábbi iskolák ezoterikus tudására összpontosít. Felismerte, hogy a kulcsokkal túlhaladtunk Gurdjieff és Ouspensky tanításán, és kapcsolatba léptünk a szisztéma forrásával. Feladatunk most az lett, hogy a lehető legjobban megértsük, amit az előttünk járó iskolák – főleg az eredeti egyiptomi – már kidolgoztak.

A 30 munkaén felbukkanása

Néhány hónappal később, 2005 januárjában Robert felfigyelt egy idézetre, ami egy szúfitól, Attartól származik. Arról szól, hogy csupán harminc madár éri el isteni célját. Gyanította, hogy a korábbi iskolák hagyományosan 30 munkaénnel dolgoztak. Megpróbált rájönni, melyek lehetnek ezek, és néhány hónap múlva, egyiptomi utazása során, összeállította a 30 munkaén listáját. Ez rövidesen egyszótagú szavak sorozatává egyszerűsödött, miután Robert találkozott egy Omar Khayyam-tól származó idézettel: „Kétség és bizonyosság között csupán egy szótagnyi a különbség” – csupán egy egyszótagú munkaén a különbség képzelődés és jelenlét között.

Robert azonnal felismerte a 30 munkaén objektív jelentőségét: "A 30 munkaén nagyon erős" – mondta – "Adj nekik esélyt, és meglátod, hogyan válnak munkád lényegi részeivé. Különlegességük az, hogy teljesen kidobják az embert abból, akinek gondolja magát: képzeletbeli képéből, és önmaga valóságába lódítják.”

Az egyszerűségnek ezen a szintjén, Robert úgy érezte, hogy az iskola rátalált a szisztéma lényegére és a tudatos iskolák áramlatára. Ezek után az ősi egyiptomi iskola kulcsait kezdte tanulmányozni, mert mint mondta: „Az első, az egyiptomi iskola alakította ki a szisztémát. Ők voltak az elsők, akik pontosan megfogalmazták a problémát és megoldását; kulcsaik nagy előnye, hogy egyszerűbbek a többi iskolában használtaknál. Jelképeik – mint a rövid munkaének – megkerülik az alsóbb központokat, közvetlenül az esszenciára, és a magasabb központokra hatnak.

A hat munkaén sorozatának megtalálása

A 30 munkaén használata közben Robert felismerte, hogy nem hatékony, ha tetszés szerint használjuk a munkaéneket, mert az alsóbb én végül eltéríti a gyakorlót erőfeszítéseitől. Sokkal valóságosabb célkitűzés elérni a hosszú BE-t, és hátrahagyva az éneket, belépni a meghosszabbított jelenlétbe. Végeredményben a munkaének célja is ez.

Robert kísérletezni kezdett a hosszú BE néhány lépésben való elérésével, majd nem sokkal később a Filokáliában megtalálta a döntő idézetet: „Hat lépésben szabadulunk meg a bűntől (a képzelődéstől).” Megerősítést keresve pontosan ugyanezt a számot találta más iskoláknál is. A szakkarai piramis hatlépcsős, a zsidó iskolák tanítása szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette, majd egy napig pihent, Jézus hat nap után ment fel a hegyre, ahol megdicsőült, Mohamed pedig a mennyország hat szintjén át emelkedve érte el a hetediket. Ezek alapján alkotta meg és finomította Robert a sorozatot.

Egyszerű, de nem könnyű

A kutatás egy pontján Asaf felolvasott Robertnek egy szakaszt az „Utazás napvilágnál” című egyiptomi könyvből. Az idézetben a „Gather your members together” (gyűjtsd össze részeidet) kifejezés szerepelt. Robert megismételte: „Gather your members together – (gyűjtsd össze részeidet)… re-member yourself” (a részek kerüljenek a helyükre) – majd így szólt: "Tehát a szisztéma központi ideája, az önemlékezés (self-remembering) végső soron Egyiptomból származik.”

Asaf azzal felelt, hogy ami az iskola birtokában van, az immár nem csupán „töredékek", és nem „ismeretlen tanítás”. Robert így folytatta: „Igen, abban a kegyelemben van részünk, hogy túlléphettünk töredékességén, és megkaphattuk a maga teljességében. Lenyűgöző, hogy ezoterikus iskolák hosszú során át ez a teljesség megszakítás nélkül fenn tudott maradni, több mint hatezer éven át.”

Robert később megjegyezte: „A szisztéma nem bonyolult. A sorozat isteni tudomány, ami elindítja az isteni jelenlétet. A sorozat rögzíti a jelenlétet. Ha ez sikerül, és így a meghosszabbított jelenlét állapotába kerülünk, egyszerre mindent megértünk Egyiptomról és a többi iskoláról”.

Robert ugyanakkor emlékeztet rá, hogy e szent tudásért nagy árat kell fizetnünk; több erőfeszítésre van szükség. „Végtelenül nehéz akár egyetlen olyan munkaént találni, ami képes elindítani a jelenlétet. És akkor mit mondjunk a sorozatról? Az a legeslegnehezebb. Bár hat szótag kimondása könnyűnek tűnhet, az alsóbb én elképesztő erővel áll ellen. Jószerével a sorozat minden énjénél csapdába eshetünk. A jelenlét elindításához és fenntartásához mindenünket latba kell vetnünk.

A tudatos hagyomány örökösei

„Lehetséges – mondta Robert – hogy minden iskolának újra fel kell fedeznie a kulcsokat. Nem biztos, hogy így van, de számunkra ez kétségtelenül fejlődés. Egyúttal arra is megtanít, hogy még inkább értékeljük e kulcsokat, különösen, mert három évtizeden át nélkülöztük őket.”

Most, működésünk negyedik évtizedében, az iskolák tudatos hagyományát ápolók sorába léptünk. A vállukon állunk, és példa nélküli, elsöprő élmény végigtekinteni e soron. Az ősi egyiptomi iskola páratlan mélységeit láthatjuk meg, elsőként ők hozták létre a szisztéma ezoterikus formáját.

Miként Robert mondta: „Az előttünk járó iskolák már mindent elmondtak és elvégeztek. A feladatunk az, hogy felemelkedjünk az ő megértésük szintjére, és felhasználjuk mindazt, amit örökül hagytak az üdvösségünkre.”