Megjegyzések a döntésről a munkában; Ouspensky előadása

Nagyon komolyan gondolják meg, mielőtt elkezdenek magukon dolgozni az önmaguk megváltoztatásának ideájával, vagyis mielőtt elkezdenének azzal a határozott céllal dolgozni, hogy tudatossá váljanak, és kapcsolatot fejlesszenek ki a magasabb központokkal. Ez a munka nem enged meg kompromisszumot, és nagy mennyiségű önfegyelmet követel, valamint készséget az összes szabály megtartására, különösen ami a közvetlen utasításokat illeti.

Gondolkozzanak erről nagyon komolyan: valóban készen állnak és hajlandóak engedelmeskedni, és teljesen értik ennek a szükségességét? Nincs visszaút. Ha beleegyeznek és aztán visszafordulnak, mindent elveszítenek, amit egészen addig az ideig megszereztek, és valójában még többet is veszítenek, mert mindaz, amit megszereztek, valami rosszá változott magukban. És erre nincs orvosság.

A szabályoknak és a közvetlen utasításoknak való engedelmesség megértése a gépiességük és a reménytelen helyzetük megértésén kell hogy alapuljon. Ha ez a felismerés nem elég erős, akkor inkább várjanak, és az általános munkával foglalják el magukat: a szisztéma tanulmányozásával, munkával a csoportokban, stb. Ha őszintén végzik ezt a munkát, és emlékeznek az összes szabályra, akkor ez el fogja magukat juttatni az állapotuk és a szükségleteik felismeréséhez. De nem szabad túl sokáig késlekedniük. Ha az igazi munkát akarják végezni, akkor sietniük kell. Meg kell érteniük, hogy a lehetőség, ami ma létezik, lehet, hogy nem kerül ismét az útjukba. A tétlenséggel és a túl hosszú várakozással elveszíthetik az összes esélyüket.

Ha eldöntötték, hogy dolgoznak, és elfogadnak mindent, ami a munkával jár, akkor meg kell tanulniuk gyorsan gondolkozni. Ha fölajánlanak egy feladatot, akkor azonnal válaszolniuk kell, hogy elfogadják-e. Ha nem tudják, és időt kérnek a válaszhoz, akkor a feladat ajánlatát visszavonják, és nem fogják megismételni. Lehet, hogy kapnak időt, mielőtt tényleg megteszik, amiről azt mondták, hogy tegyék meg, de a feladatot azonnal el kell fogadniuk. Megkísérelni átbeszélni a dolgokat, egy ironikus, gyanakvó vagy negatív hozzáállás, félelem vagy a bizalom hiánya - ezek mind azonnal lehetetlenné teszik a feladatot. Ha tanácstalanságot éreznek a felkínált feladattal kapcsolatban, akkor gondoljanak a gépiességükre, önös akaratukra - de gondolkozzanak gyorsan. Önmaguktól semmit sem tudnak tenni a gyengeségeik ellen.  A felkínált feladatok megadják a célt, ami segít önöknek. Ha tanácstalanok vagy elutasítják őket, akkor a segítséget utasítják el. Ennek nagyon világosnak kell lenniük az elméjükben.

A tehetetlenségük és a mély alvásuk tudata állandó kell hogy legyen önökben. Megerősíthetik ezt azzal, hogy folyamatosan emlékeztetik magukat a semmiségükre, a hitványságukra, a mindenféle gyengeségükre. Egyáltalán semmijük sincs, amire büszkék lehetnének. Semmijük sincs, amire az ítéletüket alapozhatnák. Ha őszinték magukkal szemben, akkor látják mindazokat a hibákat és melléfogásokat, amiket akkor követtek el, amikor saját maguktól próbáltak tenni. Nem képesek helyesen gondolkozni. Nem képesek helyesen érezni. Állandó segítségre van szükségük. És ezt meg tudják szerezni. De ezért fizetniük kell - legalább azzal, hogy nem vitatkoznak.

Ha mássá akarnak válni, gigantikus munkát kell elvégezniük. Hogyan is remélik, hogy bármit is kaphatnak, ha tétlenkednek és vitatkoznak már az elején, és még csak föl se fogják a segítség szükségességét, vagy gyanakvóvá és negatívvá válnak?

Ha komolyan akarnak dolgozni, akkor sok mindent le kell győzniük magukban.Nem vihetik magukkal az előítéleteiket, a megrögzült véleményeiket, a személyes azonosulásaikat és ellenszenveiket.

De ugyanakkor próbálják azt is megérteni, hogy a személyiség nem mindig rossz. A személyiség segíthet is a munkában, csak a személyiség nagyon veszélyes is lehet, ha nem tisztult meg az azonosulással való küzdelemben és a gépiességük és gyengeségük felismerése által.

Próbálják megérteni az "önkéntes szenvedés" és a "tudatos erőfeszítés" értelmét. Kizárólag ezek tudják megváltoztatni önöket és eljuttatni a céljukhoz.

Az "önkéntes szenvedés" nem jelent szükségszerűen olyan szenvedést, amit saját magukra szabtak ki. Ez a szenvedéshez való hozzáállást jelenti. A szenvedés lehet a feladatukkal kapcsolatos érzéseik, gondolataik, cselekedeteik vagy érzéseik eredménye; jöhet magától, mint saját hibáik és mások cselekedeteinek, hozzáállásainak vagy érzéseinek eredménye. De ami fontos, az a hozzáállásuk. Akkor válik önkéntessé, ha nem lázadoznak ellene, ha nem próbálják elkerülni, ha nem vádolnak senkit sem, ha elfogadják, mint pillanatnyi munkájuk szükséges részét, és céljuk elérésének eszközét.

A "tudatos erőfeszítés" a megértésen alapuló erőfeszítés; mindenek előtt annak megértése, hogy ez szükséges, és az okok megértése, amelyek szükségessé teszik. A tudatos erőfeszítés fő oka annak a szükségessége, hogy megtörjék a gépiesség, az önakarat és az önemlékezés hiányának falait, amelyek jelenleg a létezésüket alkotják.

Hogy jobban megértsék az önöknek adott feladatok késlekedés nélküli elfogadásának szükségességét, az "önkéntes szenvedés" és a "tudatos erőfeszítés" szükségességét, gondoljanak azokra az ideákra, amelyek a munkába hozták önöket, gondoljanak a gépiességük első felismerésére, és annak első felismerésére, hogy semmit sem tudnak. Kezdetben felismerték ezt és segítségért jöttek, de most kételkednek, hogy tényleg azt kell-e tenniük, amit mondanak hogy tegyenek. Világosan és azonnal megértették, hogy az ítéletük és a megértésük hamis és gyenge, de most megpróbálják megtartani azokat. Nem akarják feladni őket. Nos, megtarthatják őket, de meg kell érteniük, hogy velük együtt megtartják mindazt, ami hamis és gyenge magukban. Nincsenek fél lépések. Dönteniük kell: akarnak dolgozni vagy nem?