A negyedik út; Maurice Nicoll előadása, Birdlip, Anglia, 1941. május 4.

Először is, a jelen helyzetben nagyon fontos megérteni valamit arról, hogy mit jelent a Negyedik Út. Az önmagunkon való munkának négy útja létezik. Mi a negyedik úthoz tartozunk, ami mind közül a legnehezebb út, mert a mindennapi életben kell azt gyakorolni. A fakír útja – vagyis, az első út – a szerzetes útja, vagyis, a második út – a jógi útja, vagyis, a harmadik út, nem a mi utunk. A saját kicsiny skálánkon kell beszélnünk, de az a lényeg, hogy mi, még ezen a kicsiny skálán is, a negyedik utat próbáljuk követni, ami mindig akkor jelenik meg a külső életben, amikor különös felfordulás és káosz időszaka van.

Most azt szeretném megmondani mindannyiuknak, hogy néhányuk nem érti a negyedik út ideáját. - például, úgy tűnik számomra, hogy azt várják, hogy azok a körülmények, amelyek valamikor léteztek, azoknak mindig létezniük kell, vagy létezni fognak. Ez így teljesen rossz. A negyedik utat mindig az élet változó körülményeivel kell kapcsolatba hozni, és sohasem válhat rögzítetté vagy megszokottá. Hirtelen szükségessé válhat a dolgok teljes külső elrendezését megváltoztatni. Ebben a percben különösen azt szeretném, hogy olyan emberek legyenek körülöttem, akik megértik ezt, és akik alkalmazkodni tudnak a különböző körülményekhez, és közben mégis fenntartják magukban a munka összes elvét és ideáját. Fogalmunk sincs, hogyan fognak a dolgok alakulni a jövőben. De azt tudjuk, hogy a munkának folytatódnia kell a jövőben. És ez azt jelenti, hogy az embereknek képeseknek kell lenniük alkalmazkodni teljesen különböző külső körülményekhez, és közben mégis fenntartani a munka érzékét és érzését.

A negyedik úton az első nagyobb eredmény az, hogy négyes számú emberré váljunk – vagyis kiegyensúlyozott emberré, vagy minden-oldalú emberré. Mármost ha önök közül némelyek a múltbéli asszociációik alapján alakították ki az elképzelésüket a munka külső formájáról, és aztán teljesen eltérő külső helyzettel találják szembe magukat, és negatívvá válnak, akkor önök teljesen hasznavehetetlenek, már ami a negyedik utat illeti. Meg kell tanulniuk, hogy a munkában minden külső változás mindig hasznos a számukra, akármilyen formát is öltsön, és mindannyiuknak készen kell lenniük, hogy kövessék a munkát a változó külső megnyilvánulások között, és minden pillanatban fönntartsák iránta a világos belső hozzáállást. A jelen pillanatban teljességgel lehetetlen helyreállítani azt a helyzetet, ami Essexben fennállt. A mi munka-ágazatunk központja most teljesen ki van téve a nyilvánosságnak – vagyis a két ház, amit megvettünk, szó szerint a főúton vannak, különösen az a ház, ami Birdlipben van, ami a falu közepén van. Ennél fogva teljesen lehetetlen úgy élni az életünket, ahogyan Essexben éltük a farmon, és mindenkinek föl kell ismernie ezt, és alkalmazkodnia a körülményekhez, és továbbá mindenkinek föl kell ismernie, hogy úgy mondjuk, egy „idegen országban” vagyunk, és ezen belül is egy konzervatív vidéken, és hozzá kell járulnunk, hogy értelmes és normális benyomást tegyünk az emberekre. Ezen körülmények között nem folytathatjuk ugyanazt a külső életet, amit korábban, de nem látom be, hogy a minket meglátogató emberek miért ne értenék meg, hogy ezt a meglehetősen kicsiny nehézséget át lehet hidalni, és hogy ettől eltekintve minden pontosan ugyanolyan lesz, mint azelőtt.

Valamikor régen azt mondtam önöknek, és sokszor elismételtem, hogy a munka nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a farmra költözünk, és hogy a farm bizonyos értelemben elkülönül a munka tanításától. A munka mindenkinek a hozzáállásán keresztül létezik, és akármilyen külső helyzetben is vagyunk, ez nem jelent különbséget a munkában ebben az értelemben. Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de ezt meg kell tennem. Ahogy én ismerem a dolgokat, ismét teljesen eltérő körülmények között találhatjuk magunkat, amelyek ismét megfelelő megértést igényelnek majd, és aztán ismét és ismét megint. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a negyedik úton vannak, és hogy mindig képesnek kell lenniük arra, „hogy mindenkinek mindene legyenek”, és hogy minden oldalukat kifejlesszék, egy bizonyos pontig, mind a társadalom felé, mind a külső élet minden formája felé; különben nem értik meg a negyedik út ideáját, ami mindannak közepette tartja fenn magát, ami csak történik, alkalmazkodva és mégis belsőleg megtartva önnön lényegét. A negyedik út valamennyi út közül a „leghajlékonyabb” és az is kell, hogy legyen, de ez a leghajlékonyabb belső megértést követeli meg, és hacsak egy személy nem képes hajlékony lenni és mégis fenntartani a munka érzését, akkor ő nagyon nehéz ember lesz a munka ezen vonala szempontjából. Amikor elegendő megbízható ember van körülöttem, abban az értelemben, hogy képesek normálisan kezelni mindenféle személyt akivel találkoznak, és minden helyzetet az életben, akkor fogom azt érezni, hogy ki tudom terjeszteni a munkát azon a módon, ahogyan szeretném. És itt szeretném magunkat emlékeztetni a gépiesség értelmére a munkában. Ha nem képesek az élet egyik vagy másik oldalához alkalmazkodni, akkor ezt tehetik az egyik céljukká. Nincs az életben egyetlen dolog sem, amivel kapcsolatban valaki a negyedik úton ne szerezhetne ismereteket, vagy ne tarthatna fönn azzal kapcsolatot. Ez a negyedik út nem romantikus, és nincs értelme a romantikus érzéseknek az essexi farmmal kapcsolatban. Ez a negyedik út meglehetősen könyörtelen, és amint valami be lett fejezve – vagyis nincs többé igazi értéke, akkor el lesz hagyva. Ezzel nem azt mondom, hogy nem mehetünk vissza a farmra, hanem azt, hogy ez egy kiváló esély mindenki számára, hogy alkalmazkodjon a munka pillanatnyi külső formájához és fizikai helyzetéhez. Ez ugyanúgy vonatkozik azokra, akik nem tudnak eljönni ide, mint azokra, akik el tudnak jönni.

Nagyon örvendetes lenne, ha mindannyian megpróbálnák megérteni, mit akarok mondani, mert fontos figyelmet fordítani erre a pontra annak a ténynek a következtében, hogy miután egy időt eltöltött a negyedik út munkában, mindenki elkezd „leülni”, és azt hiszi, hogy a munka így fog örökké folytatódni. Sajnos ilyen mentális és érzelmi szokások alakulhatnak ki.

Egyszer azt mondtam G.-nek: „Miért nem építkezik szilárdabban?” (akkor éppen egy színházat építettünk). Azt mondta: „Ez csak átmeneti. Nagyon rövid időn belül minden más lesz. Mindenki máshol lesz. Ebben a pillanatban semmit sem lehet állandó jelleggel felépíteni.” Tehát mindenki számára szükséges valamiképpen megérteni, hogy ez mit jelent. G.-nek sokszor nem volt „külső” munkája – vagyis nem volt helye, nem volt lakása. Minden úgy tűnt, mintha szétoszlott volna, és a külső, érzéki szempontból eltűnt, mégis, amint azt tudják, a munka folytatódott és végül átkerült ebbe az országba, és mégis ennek semmi köze a munka külső formájához, a tényleges házhoz vagy helyzethez és így tovább, és figyelembe véve azt, amit G. bizalmasan mondott nekem, úgy képzelem, hogyy nem is lehet a munka számára állandó otthonunk és a jövőben mindenféle helyzethez alkalmazkodnunk kell. De mindannyian, akik elegendő időn át hallottuk a tanítást, képesnek kell lennünk nyugton maradni a munka külső formája vagy külső igényeinek megváltozása tekintetében, és azonnal alkalmazkodni azokhoz a munka szempontjából. Az a baj, hogy a dolgok gépiessé válnak, és szükséges, hogy legyen egy sokk, hogy a dolgok ne legyenek annyira gépesek. Ám a munka ugyanúgy folytatódik, és ugyanazon a hangon beszél, és ugyanazt az erőt adja azoknak, akik elismerik és gyakorolják azt.

Hozzá kell tennem, hogy ennek az előadásnak a súlypontja az, hogy mit is jelent az, amit negyedik útnak nevezünk. Nem vagyunk fakírok, akik éveken át kinyújtva tartják a karjukat; nem vagyunk kolostorban élő szerzetesek; nem vagyunk jógik, akik távoli iskolákban ülnek, és a Himalájában meditálnak. Ahhoz tartozunk, amit a negyedik útnak neveznek, és ami pont itt található meg az életben. Ezért az élet közepette kell dolgoznunk, körülvéve az élet összes szerencsétlenségével, és végül az élet válik a tanítónkká – vagyis, a nem-azonosulást kell gyakorolnunk az élet történései közepette; az önemlékezést kell gyakorolnunk az ügyek közepette; és észre kell vennünk és el kell különítenünk magunkat a negatív érzelmektől a mindennapi élet összes sérelme és kellemetlensége közepette. És ezért mondják, hogy annak az embernek, aki a negyedik utat követi, négyes számú emberré kell válnia – vagyis olyan emberré, aki kifejlesztette a központjait. Ez egy olyan embert jelent, aki mindenki számára mindenné vált, és olyan embert jelent, aki kifejlesztette önmaga valamennyi oldalát, hogy értelmes módon szembesülhessen minden helyzettel, minden társadalmi osztállyal, minden fajta személlyel, minden nézőponttal, minden elmélettel, minden gyakorlati vagy elméleti vagy filozófiai dologgal, egy bizonyos pontig. Az egyik nézőpontból ő evilág embere. Nem helyes ezt így mondani, de talán megsejteti, mit is jelent a négyes számú ember. A négyes számú ember igazából nem pont egy világnak élő embert jelent. Ennél valami mélyebbet jelent, de ezt is biztosan magába foglalja – vagyis egy olyan személyt jelent, aki képes okosan szembesülni az élet valamennyi helyzetével és eseményével, és nem tudatlan az életet és az embereket illetően. Sok mindent lehet tanulni a hétköznapi életből, amit mindenkinek meg kellene tanulnia, és a négyes számú ember ideájának szempontjából mindezek a dolgok érdekessé válnak. Ez a személy gépies módon utálja az életnek ezt az oldalát, vagy az a személy gépiesen utálja az életnek azt az oldalát. Valójában az embernek a munkával kapcsolatban azért kell elérnie a teljes kifejlődését az életben, hogy elérhesse a négyes számú ember szintjét – mert senki sem válhat négyes számú emberré, hacsak a munka meg nem világítja őt és ugyanakkor senki sem válhat négyes számú emberré, hacsak nem hozza magát kapcsolatba az élet valamennyi oldalával. Kérdezzék meg magukat, mindannyian: az élet mely terület fejletlenek, és itt egyszerűen a teljesen általános külső életet értem. Képesek lennének egyszer csak egy hadsereget vezetni? Képesek lennének egy hotelt vezetni? Képesek lennének érdemben tárgyalni a miniszterelnökkel? Képesek lennének megrendezni egy színdarabot, vagy egy hajót irányítani, vagy megrendezni egy rangos bált, és közben csöndben lenni, és egyszerűen tenni a dolgukat? Képesek lennének egy jó kritikát írni egy könyvről? Képesek lennének tartalmasan beszélgetni átlagosan művelt emberekkel? Habár mindez nem fontos, és senkinek sem kell ezt szó szerint vennie, azért mindenkinek kell hogy legyen fogalma arról, hogy mit jelent a négyes számú ember, mert a négyes számú ember nem pontosan azt jelenti, amit elmondtam. Ez egy meglehetősen csodálatraméltó sokoldalúság megszerzését jelenti, azért, hogy, habár soha nem beszéltek még a miniszterelnökkel, ám ha éppen ennek jönne el az ideje, akkor ezt is megtehessék belső fejlettségüknek és belső erejüknek köszönhetően.

A negyedik út az életben található, és az embereknek elég erőseknek kell lenniük, hogy fenntarthassák azt az akaratukban és a megértésükben, mert nincsenek templomai vagy rítusai, csak szabályai. Ezért kérem értsék meg, hogy ha a negyedik út külső körülményei az önök számára megváltoznak, és újra és újra megváltoznak, akkor önöknek mindig meg kell próbálniuk megtartani az egyensúlyt, és úgy fogadni az új körülményeket mint munkát, és elhinni, hogy bármennyire is szeretek egy férfit vagy egy nőt személyesen, semmit sem tehetek, ha a külső körülmények változása negatívvá teszi őt a munkában.

És még ezt a meglehetősen nyilvánvaló megjegyzést hozzátenném: Kérem, egyikük se gondolja, hogy a munka a farmot jelenti. A munka nem egy külső dolog, ami a farmon található. Az emberek gyakran külső érzéki képekkel kötődnek a munkához, és még azt is elfelejtik, hogy egyáltalán mi ez a munka. A munka nem egy hely, a munka nem egy olyan dolog, amit meg lehet érinteni, vagy kézbe lehet fogni, a munka nem Franciaországban van vagy Angliában vagy Amerikában, vagy bármely helyen a világon. A munka az önök szívében van és a megértésükben, és amikor valakinek mennie kell, akkor a munka mindig vele megy, ha fenntartja irányában a helyes hozzáállást. A munkát csak az ember saját erőfeszítései tarthatják életben. A munka csak akkor érintheti meg az embert, ha hajlandó befogadni azt; és akkor lassan elkezdi őt átalakítani. Ezért a munka nem a térben van és még csak nem is az időben. Valami olyanban van, amit nem vagyunk képesek felfogni, ami se nem tér se nem idő, hely vagy pillanat, ami számára valamikor régen találtak egy szót, egy szót, amit mindig teljesen félreértenek, és ami így hangzik: örökkévalóság.