A központok helytelen működése, III. rész. Maurice Nicoll kommentárja

A központok mechanikus részeinek megvan a maguk megfelelő munkája, és figyelem nélkül, vagy nagyon kevés figyelemmel is megfelelően képesek dolgozni. Amikor járunk, ez a tevékenység nagyon kevés figyelmet igényel, csak néha kell odafigyelni, és mindazt a komplex mozgást, amit a járás művelete magába foglal, megfelelően elvégzik a mozgási központ mechanikus részlegei. Igazolhatjuk, hogy ezt a mozgási központ mechanikus része végzi, mert miközben járunk, a kezünk olyan tevékenységet is képes végezni, ami tudatos irányítást - vagyis figyelmet -  igényel, mint pl. egy ceruza kihegyezése vagy egy csomó kibogozása. Ám éppen mivel a központok mechanikus részei nulla figyelemmel vagy nagyon kevés, alkalmankénti figyelemmel is képesek működni, gyakran teljesen függetlenül cselekednek - pl. az ember elindul, hogy felöltözzön az ebédhez, miközben egy problémán gondolkozik, és egyszer csak azon kapja magát, hogy az ágyba készül befeküdni. Mindenki észrevehetett már hasonló eseteket.

Mármost az egész emberi gépezet úgy van megalkotva, hogy szükséghelyzetben az egyik rész egy bizonyos ideig végezheti egy másik rész munkáját. Ezt fejezi ki ez a szisztéma, amikor azt mondja, hogy a funkciók tekintetében a központok átfedik egymást. És bár éppen a központoknak ez a bizonyos mértékű átfedése teszi lehetővé, hogy az emberi gépezet szembesülni tud bizonyos szükséghelyzetekkel, és ezért jobban képes az alkalmazkodásra, ám ugyanakkor éppen ez az átfedés ad alkalmat a központok helytelen működésére.

A központok helytelen működésének megfigyelése az önmegfigyeléssel történő tanulmányozást egy élethosszig igényli.Hogy bármit is megérthessünk, föl kell ismernünk a természetét, máskülönben rosszul közelítjük meg, vagy rossz hozzáállást alakítunk ki vele szemben. Nem tudjuk egyetlen perc alatt megérteni a központokat és helyes meg helytelen működésüket. Ha valaki azt gondolja, hogy erre képes, akkor helytelen kérdéseket fog föltenni, és valójában sohasem fog semmit sem felfogni a témából. Gondolkozzunk el egy percre. Az egész életünk a központok működéséből áll, és azok irányítják - a gondolataink, az érzéseink, az eszményeink, a reményeink, a félelmeink, amit szeretünk és amit utálunk, a cselekvéseink, az érzékeléseink, az örömeink, a jó közérzetünk és így tovább. Mégis, hogyan várhatja el valaki, hogy rövid idő alatt mindent megért a központok helyes és helytelen működéséről? Ez olyan mintha azt várnánk, hogy mindent megértünk az életről egy-két előadás meghallgatása után. Amiről eddig szó volt, az csak iránymutatásul szolgál arról, hogy miről is van szó, és hogy elkezdjük tanulmányozni a témát, és hacsak nem tanulmányozzuk azt az önmegfigyelés alkalmazásával, akkor meghallgathatunk ezer és egy előadást a témáról, akkor sem fogunk az egészből egy fikarcnyit sem megérteni.

Most eljött az ideje, hogy lássuk a többi központ felosztását, hogy így legyen egy általános vázlatunk, ami által a saját munkánkat végezhetjük, és amihez társítani tudjuk a saját megfigyeléseinket magunkról, és megtaláljuk azoknak a helyét - mert ez segít abban, hogy világosabban lássuk magunkat. Most a funkciók megközelítő meghatározásai következnek. Kezdjük az intellektuális központtal.

Intellektuális központ

Intellektuális rész

Intellektuális konstrukció, kreatív gondolkozás és felfedezés.

Érzelmi rész

A tudás és megértés vágya, ismeretek kutatása, a képzelet magasabb formája.

Mozgási rész

Intellektuális alrész

Ravaszság, szemfülesség, óvatosság, kisebb léptékű tervek

Érzelmi alrész

Kíváncsiság, kutakodás – részben másokkal kapcsolatban; bizonyos képzelődés másokról

Mozgási alrész

Szavak és kifejezések visszaadása, gépies beszéd.

Megjegyzés. Itt csak az intellektuális központ mozgási részét részleteztük. Vegyük észre a különbséget az intellektuális központ mozgási részének érzelmi alrésze és az egész intellektuális központ érzelmi része között. Vegyük észre, hogy mit jelent ez.

Érzelmi központ

Intellektuális rész

Művészi alkotás, a mágneses központ székhelye

Érzelmi rész

Vallási érzelmek, esztétikai érzelmek, morális érzelmek, fölébresztheti a lelkiismeretet.

Mozgási rész

Intellektuális alrész

Kisebb nagyságrendű vágyak, napi elhatározások, szándékok

Érzelmi alrész

Személyes érzelmek, minden olyan érzelem, ami ahhoz fűződik, amit személyesen szeretünk vagy nem szeretünk

Mozgási alrész

Érzelmek külső kifejezése.

Mozgási központ

Intellektuális rész

Különböző dolgok, gépek feltalálása, gyakorlati alkalmazások; „a feltaláló elméje”.

Érzelmi rész

A mozgás öröme, játékok szeretete, magasabb rendű utánzás – a színjátszás egy fajtája.

Mozgási rész

Intellektuális alrész

Korlátozott alkalmazkodóképesség új mozgások elsajátítására.

Érzelmi alrész

Kisebb léptékű utánzás

Mozgási alrész

Automatikus reflexek és mozgások

Ösztönös központ

Intellektuális rész

Sok úgynevezett „megérzés” ennek a központnak a műve.

Érzelmi rész

Vak állatias szeretet (szexuális és anyai pl.); „ösztönös” vonzódás, állatias irigység/ állati düh, a gyilkolás vágya.

Mozgási rész

Intellektuális alrész

Érzelmi alrész

Kellemes érzetek, kellemetlen érzetek

Mozgási alrész

Ismételjük, itt csak néhány részt vázoltunk föl, hogy ez útmutatásul szolgáljon az önmegfigyeléshez. Évekkel ezelőtt a munkánk része volt, hogy megfigyeljük a központok részeit, és összegyűjtsük és összehasonlítsuk a megfigyeléseinket. 

Mindaz, amit itt megadtunk, figyelmes tanulmányozást igényel. Először meg kell jegyeznünk, amit a központokról és részeikről megtudtunk, ahogyan azt kaptuk, gondolkoznunk kell azon hogy ez mit jelent, és egyéni elképzelést kell kialakítanunk a tárgyról - mert ez a központok magasabb részeibe helyez bennünket - azután pedig példákat kell találnunk és meg kell próbálnunk helyükre tenni azokat. Legyenek szívesek, és ne tegyenek föl kérdéseket a központoknak azokról a részeiről, amiket nem vázoltunk. Ez mindig a negatív gondolkozás és az automatikus kérdezés jele, ami rosszabb mint a formális kérdezés; Ázsiáról tenni föl kérdést, amikor az előadás Amerikáról szólt, vagy a kivételekről kérdezősködni, amikor a szabályról van szó.

A központok helytelen működése, II. rész. Maurice nicoll kommentárja

Térjünk vissza az intellektuális központhoz. A mechanikus rész magába foglalja az emlékek, benyomások és asszociációk regisztrálásának munkáját, és ez az összes munkája, amit normálisan végeznie kell - vagyis, amikor az összes többi központ és azoknak a részei az ő saját munkájukat végzik. Ennek a résznek csak a regisztráció vagy feljegyzés munkáját kellene végeznie, mint egy titkárnak, aki lejegyzi, amit mondtak, rendezi azt, stb. És, amint az már mondtuk, soha nem lenne szabad válaszolnia az egész központhoz intézett kérdésekre, és soha nem lenne szabad semmi fontosat eldöntenie: ám sajnos mindig döntéseket hoz és mindig válaszokat ad a maga szűk és korlátolt módján, készen kapott frázisokkal, és minden körülmények között mindig ugyanazokat a dolgokat mondja és ugyanazon a mechanikus módon működik. Ez az ember megrögzült része, és amikor az ember az intellektuális központ mechanikus részlegeiben lakik, akkor nem fog megváltozni, és semmi új sem fog születni benne, hanem mindig egy bizonyos módon fogja látni az életet, és ugyanazokat a dolgokat fogja mondani, mint egy gramofon.

Ám ha egy másik része is kifejlődött egy másik részlegben, akkor a helyzet már meglehetősen más. Akkor lesz egy mechanikus, halott oldala, és egy másik oldala, ami sokkal tudatosabb és élő - vagyis ami az érzelmi vagy intellektuális részlegekben helyezkedik el. Valójában a Munka értelmében vett kiegyensúlyozott ember valamilyen mértékben minden központ minden részében kifejlődött - mind a mechanikus, mind az érzelmi, mind az intellektuális részekben. Vagyis van néhány "én"-je, amik képviselők őt ezekben, és így ezek nem csupán üres szobák. Ez elosztja az energiát, és harmóniába hozza a pszichikus életet, ám csak az ehhez a Munkához hasonló ideák által - vagyis olyan ideák által, amelyek a C befolyástól származnak; az emberiség tudatos körétől, azoktól, akik elérték a teljes belső kifejlődésüket - valósulhat csak meg a központok harmonikus fejlődése.

Egyedül az élet-érdekek szükségszerűen egyoldalú fejlődéshez vezetnek; és egyetlen ember sem képes egyedül az önérdek által fejlődni, mert akkor csak az érzelmi központ bizonyos részeiben fejlődik.

Mármost ha a Munka az intellektuális központ mechanikus részére hullik, akkor olyan "én"-ek közé hullik, amelyek az élet általános ügyeivel foglalkoznak. Ezeket az "én"-eket az A-befolyások táplálják, és hasznosak az életben, ám nem képesek megérteni a Munkát vagy a Munka szükségességét. A külső, látható élet felé fordulnak, ami számukra a valóság teljessége. Számukra csak az a valóságos, amit látni és érinteni lehet. Ezért nincs itt a Munka-ideák számára talaj, amiből növekedésnek indulhatnának, mert a Munka nem az érzéki dolgokról szól, amiket látni és kezelni lehet, hanem ön-megfigyeléssel kezdődik - valamivel, amit nem lehet látni és kezelni. Ebből megérthetik, mennyire veszélyes azok számára, akiknek megadatott a lehetőség, hogy a Munkát a központok nagyobb részeibe, nagyobb "én"-ekbe fogadják be, ha hagyják, hogy a Munka lehulljon bennük a kicsi mechanikus "én"-ek közé,ahol szétdarabolják azokat, és mindenestől ízekre szedik szét őket. Ez az alapvető érelme a szentségtörésnek vagy megszentségtelenítésnek - vagyis ez az idea a központok helytelen működésére vonatkozik.

 A Munkára mindig figyelemmel kell gondolni, mert ez helyezi az embert a központok intellektuális részeibe.

Ami a Munka ideáinak a kicsiny, korlátolt "én"-ekkel való meghallását illeti, mindannyian ismerik a magvető és a magok példázatát. Az, aki a csak a központok nagyon kicsi részeiben él, kicsi személyes dolgokban, az erről a Munkáról hallva nagyon korlátolt módon fogja azt megérteni. Ez az eset benne van a példabeszédben. A magok jelentik az ezoterizmus ideáit, ennek a munkának az ideáit. Ha a munka ideái, mint az élő magok, nagyon kicsi "én"-ekre hullanak, a központok nagyon szűk részeire, amelyeket nagyon kicsiny "én"-ek laknak, az olyan, mintha a magok - vagyis ennek a Munkának az ideái - "az út szélére" hullanának. Idézzük föl a példabeszédet:

Kiment a magvető, hogy elvesse magvát: és amint vetett, némely az útszélre esett; és eltaposták azt, és az ég madarai fölették azt. Más pedig a kövekre esett; és amikor kihajtott, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Más pedig tövisek közé esett, és a tövisek vele együtt felnövekedtek, és elfojtották azt. Más pedig a jó földbe esett, és felnőtt és termést hozott, százszorosat.

Ezt a példabeszédet tanítványainak magyarázva Krisztus ezt mondja:

A mag az Isten igéje. Azok, amelyek az útszélre estek, azok, akik meghallották; de aztán eljön az ördög és elveszi az igét a szívükből, hogy ne higgyenek és ne meneküljenek meg.


Értik, miért nevezi "útszélnek"? Ez azt jelenti, hogy a Munka ideái az ember elméjének jövés-menése közé esnek, az ember életének átlagos gondolatai közé, és az elme mechanikus oldala veszi be azokat, amit Krisztus ördögnek nevez - mert a gépiesség az ördög.

A központok helytelen működése - Maurice Nicoll kommentárja

Egyike a legérdekesebb ideáknak, amiket ebben a szisztémában találni lehet, az, miszerint az embernek egyszerre több elméje is van, és hogy az intellektus csak az egyike ezeknek az elméknek. Vegyük a különböző központok diagramját, ezen tanítás szerint:

Intellektuális központ

Érzelmi központ

Ösztönös-mozgási központ

Ezeknek a központoknak mindegyike egy "elme". Mindegyikük más-más fajta elmét képvisel. 

A központokat nagy vonalakban kifinomult és rendkívül összetett gépekhez lehet hasonlítani, és mindegyik ilyen gépet más célra és felhasználásra tervezték. Továbbá mindegyik gép számos kisebb gépből áll, vagy gépekből a gépeken belül, és ezek maguktól képesek működni. Vagyis lehetséges, hogy az egész gép, vagyis az egész központ működik; és lehet, hogy csak egy kicsiny része. Mindenki rendelkezik ezekkel a rendkívül összetett és kifinomult gépekkel, ám mivel semmit vagy majdnem semmit sem tudnak róluk, az emberek hajlamosak rosszul használni őket. Valójában azt hiszik, hogy csak egyetlen elméjük van, és hogy ez az egyetlen elme képes törődni mindennel. Az egyetlen elme elképzelése pedig összekapcsolódik azzal az illúzióval, hogy az ember egységes - vagyis, a képzelődésnek abban a formájában, amit mindenki magában hordoz - hogy ő belül egyetlen egység, akinek egyetlen akarata van, és egyetlen állandó "Én"-je, valamint teljes tudatossággal, önismerettel és a cselekvés hatalmával rendelkezik. Nagyon különös és érdekes dolog, hogy senki sem képes ezen elég mélyen elgondolkozni - mert ez vezetne az ember belső "betegségének" a forrásához - és olyan sokáig tart, amíg valaki képes fölismerni, hogy ő belül nem egy, hanem sok; hogy nem egység és harmónia, hanem sokaság és diszharmónia; hogy nincs egyetlen állandó, valóságos "Én"-je, hanem több száz különböző és teljesen ellentmondó "én"-ből áll, amelyek a különböző pillanatokban irányítják; hogy nincs állandó akarata, hanem egy sereg változó és ellentmondó akarata, amelyek minden egyes ilyen "én"-hez tartoznak; hogy csak ritkán rendelkezik a tudatosság pillanataival, és ehelyett egy különös alvajáró állapotban van, és ennek következtében nincs igazi erejük a cselekvéshez, és ezért egy olyan világban él, ahol minden csak történik, és senki sem tud megakadályozni semmit, hogy meg ne történjen. Még azt az eszmét is, hogy az embernek nem egy elméje van, hanem különböző központjai vagy elméi vannak, el lehet utasítani vagy fantasztikusnak lehet tartani, mint ahogy azt a kijelentést is, hogy az emberek nem tudatosak. Valójában senki sem akar szembesülni magával, vagy a valódi helyzetével.

Így az ember ahhoz ragaszkodik, amit magáról képzel, és mivel így ahhoz ragaszkodik, ami nem létezik, ami valótlan, ez lehetetlenné teszi számára hogy létezzen és valóságos legyen - vagyis az legyen, amivé válhatna, és amiért meg lett teremtve. Talán hallották már azt a mondást a Munkában, hogy mindenkiből lehet milliomos, ám hogy valaki milliomos legyen, először föl kell ismernie, hogy jelenleg nem milliomos. Ebből a szempontból mindenki olyan, mint a gazdag ifjú a példabeszédben: mint az ember, aki gazdag saját értékének érzésében, aki úgy tulajdonítja magának a jóságot, mint a saját tulajdonát, és aki mélyen azonosul a saját erényeivel. Emlékeznek, hogy azt mondták neki: menjen, és adja oda mindezt a szegényeknek - vagyis saját maga valódi, esszenciális, ám kifejletlen részének, akit éhezésben tart a "gazdag" személyiség. Mármost egy ember nem valószínű, hogy képes befogadni bármit is, amit a központok helytelen működéséről tanítanak, hacsak nem ért már el ahhoz a ponthoz, amelyben fölismeri, hogy tényleg különböző központok léteznek benne. Mindannyiuknak meg kell érteniük, hogy ez nem egy fantasztikus eszme, és nem is egy pusztán elméleti idea. Ez tény; és egyike a legnagyobb jelentőségű tényeknek annak számára, aki szeretné jól felhasználni az életét, és nem szeretné, hogy az valami félresikerült, formátlan, és nagyrészt értelmetlen dolog legyen. 

Vagyis azt kérik önöktől, hogy gyakorolják az önemlékezést, ami az önmagunk megváltoztatásához vezető egyetlen út, és mindenekelőtt úgy gyakorolják, hogy vegyék észre a különböző központokat magukban. Ám még ez is nagyon nehéz, és az emberek még hosszú idő után sem képesek a maguk számára igazolni, hogy különböző központok léteznek bennük. Vagy megpróbálják egy pillanatra megfigyelni őket, és azt hiszik, hogy ez minden, ami szükséges. 

Mindenekelőtt, mindenkiben három különböző ember van: az intellektuális ember, az érzelmi ember és az ösztönös-mozgási ember, ennek a három központnak vagy elmének megfelelően. Vagyis az ember egy dolgot gondol, egy másikat érez, és egy harmadikat érzékel - vagyis az érzékelései, amelyek az ösztönös központhoz tartoznak, különböznek az érzéseitől, amelyek az érzelmi központhoz tartoznak, és a gondolataitól, amelyek az intellektuális központhoz tartoznak. Tegyük föl, hogy megpróbálnak egy célt kitűzni, és veszik a fáradságot, hogy tisztázzák ezt a célt a maguk számára. Most tegyük föl, hogy valamitől idegesek lesznek; mi történik, csak a különböző központok szempontjából nézve? Ha idegesek, az azt jelenti, hogy az érzelmi központ negatívvá vált. Dühösek, ingerültek, csalódottak, vagy esetleg úgy érzik, hogy semmi sem ér semmit sem. Most tegyük föl, hogy az érzelmi központ elméjét követik, annak pillanatnyi állapotában: valószínű-e, hogy képesek követni a céljukat, bármi legyen is az? Természetesen nem. Ám ha átmennek az intellektuális központba - már ha képesek rá - és gondolkoznak a céljukról és hogy miért tűzték azt ki, akkor talán tartani tudják magukat a céljukhoz. Miért? Mert a helyzetnek megfelelő központot használják. Nem a helytelen központot használják, mert az érzelmi központot használni, követni, akkor, amikor az negatív: ez mindig az alkalmatlan központ használatát jelenti. De erről már eleget beszéltünk korábban. Ma nem annyira abban az értelemben kell beszélnünk a központok helytelen működéséről, hogy egy adott feladathoz a nem megfelelő központot használjuk, például azon gondolkozni, hogy hogyan szaladjunk le a lépcsőn, hanem a központok nem megfelelő részeinek használatáról lesz szó. 

Amint azt tudják, minden központ három részre osztható, és mindegyik rész három további részre. Most nem beszélek a központok pozitív és negatív részre való felosztásáról. Minden központ leképezi magát és a többi központot három részében és három-három alrészlegében. Például az intellektuális központnak három része van, amelyek leképezik az ösztönös-mozgási központot, az érzelmi központot és az intellektuális központot, csak az egészet egy kisebb skálán. És ezek egyenként ugyanígy részekre oszlanak egy még kisebb skálán. 

Minden központban az ösztönös-mozgási rész a leggépiesebb rész, és az emberek törvényszerűen a központoknak ezeknek a gépies alrészlegeiben töltik az életüket. Ám mielőtt részletesen beszélnénk a központok részeiről, egy elvet meg kell értenünk: miért töltik az emberek az idejüket a központok gépies részlegeiben? A válasz egyszerűen az, hogy ez nem kíván figyelmet. Amikor a figyelem gyakorlatilag nulla, akkor az ember a központok legalacsonyabb, legautomatikusabb résziben van. Ennek az az eredménye, hogy az ember anélkül mond és csinál dolgokat, hogy bármi fogalma is lenne arról, hogy mit is művel. A másik következmény az, hogy az illető nem képes alkalmazkodni semmilyen változáshoz vagy nem képes alkalmazni a tudását, hanem minden esetben teljesen gépiesen viselkedik, és azt ismétli, amire képes, akár csak egy gép. Mindannyian észrevehették már, hogy sokaknak milyen nehezére esik alkalmazkodni bármiféle új ideához vagy körülményhez, és hogyan ismételgetik azt, amire tanították őket, mintha iskolás gyerekek lennének. 

Ahhoz, hogy a központok magasabb részeibe kerüljünk, a figyelem erőfeszítése szükséges. Ez az alapelv. Vegyük például az intellektuális központ mechanikus részét. Ennek a szerepe az emlékek, benyomások és asszociációk regisztrálása, és ez minden, amit normálisan végeznie kell - ha helyesen használják. Soha nem lenne szabad olyan kérdésekre válaszolnia, amelyeket az egész központhoz intéznek. És mindenekelőtt, soha nem lenne szabad semmilyen fontos kérdésben döntéseket hoznia. És itt van az első példánk a központok helytelen használatára, ami részeiket alrészlegeiket illeti. Az intellektuális központ mechanikus része, amit formális résznek vagy formális központnak is neveznek, folyamatosan kérdésekre válaszol, és folyamatosan döntéseket hoz. Úgy akárhogyan válaszol, igénytelen kifejezésekben, tipikus kijelentésekkel és mindenféle zsargonban. Automatikusan válaszol, és azt mondja, amihez leginkább hozzászokott hogy mondja, mint egy gép. Vagy egy kicsivel magasabb skálán, sztereotíp módon válaszol, mint egy iskolai tanító vagy kormányhivatalnok, jól ismert mondatokat, párt-jelszavakat, szlogeneket, szólásokat, közmondásokat stb. használva. És az a különös, hogy sok ember mindig így válaszol, és soha nem veszik ezt észre; vagy azért, mert nem képesek semmiről sem gondolkozni, és rábízzák magukat az intellektuális központ mechanikus sőt automatikus kifejezéseire, vagy mert nem látják hogy mi jelentősége lenne az önálló gondolkozásnak, és annak, hogy felszabadítsák gondolataikat a mechanikus szavakból és kifejezésekből, amelyek a központ legalacsonyabb részlegeihez tartoznak.

Most elérkeztünk a figyelemhez. a figyelem a központok jobb vagy tudatosabb részeibe helyez bennünket. A figyelemnek három fajtája van:

1.) Nulla figyelem, ami a központok mechanikus részeire jellemző;

2.) az a figyelem, ami nem kíván erőfeszítést, hanem vonzódik a dolgokhoz, és csak az oda nem tartozó dolgok kizárását kívánja;

3.) az a figyelem, amit erőfeszítéssel és akarattal kell irányítani.

Mint mondtuk, az első fajta figyelem vagy nulla-figyelem a központok mechanikus részeihez társul; a második fajta a központok érzelmi részeibe helyez minket; a harmadik fajta pedig az intellektuális részekbe. 

Vegyük megint példának röviden az intellektuális központot. Az egész intellektuális központ érzelmi része nagyrészt abból áll, ami tudásvágy, a megértés vágya, az ismeretszerzés vágya, a fölfedezés, a megértés növelése, a dolgok kitalálása, a tudás okozta kielégülés, az igazság kutatása, a tanulás öröme; fordítva pedig a nemtudás fájdalma, a tudatlanság, informálatlanság érzésével járó kielégületlenség, stb. Az érzelmi rész munkája teljes figyelmet igényel, de a központnak ebben a részében ez a figyelem nem igényel semmi erőfeszítést. Vonzza és megragadja a tárgy iránti érdeklődés.

Az egész intellektuális központ intellektuális része magában foglalja a képességet az alkotásra,  feltalálásra, konstrukcióra, módszerek megtalálására, az összefüggések meglátásra, és a látszólag összefüggéstelen dolgoknak az összehozására egy olyan rendben vagy egységben vagy megfogalmazásban, hogy megláthassuk egy eddig rejtett dolognak az igazságát. Ez a rész nem képes irányított figyelem nélkül működni. A figyelem ebben a részben nem elragadott, hanem erőfeszítéssel és akarattal kell irányítani és megtartani; általában elkerüljük az ehhez a részhez tartozó munkát, ami így gyakran használaton kívül esik. 

Ez alapján már észrevehetjük, hogy a központ melyik részében vagyunk. Következő alkalommal tovább megyünk a témában.

Az intellektuális központ képzelődései

Káró bubi (Előadásokat tart személytelen hallgatóságnak):

Káró dáma (Nagyon szeretné valakivel megosztani az elméleteit):

Káró király (Ezt ritkán használják az emberek. Ritka súlypont):

Az érzelmi központ képzelődései

Kőr bubi (Mindenki örül!):

 

Kőr dáma (Ah....):

Kőr király ("A melankólia: saját szomorúságom miatt érzett boldogság."):

 

A mozgási központ képzelődései

Pikk bubi (ez a történet egy mozgási súlypontú jupiterről szól, aki egy másik világban találja magát; egyébként a pikk bubi egyszerű, nyugodt életről álmodik, ahol békében művelheti a kertet vagy barkácsolhat a műhelyben):

Pikk dáma (Nyomd a gázt!):

Pikk király (Leonardonak is ez volt a súlypontja - ő is tervezett tengeralattjárót...):

 

Az ösztönös központ képzelődései

Treff bubi:

Treff dáma:

 

 

Treff király (ez egy kicsit hosszabb történet, de nagyon jellemző; egy férfiről szól, aki atombunkert épít a pincében):

 

A központok

Az "Önemlékezés" c. könyv magyarázataiból összeállítva

KÖZPONTOK: Az emberi lényt alkotó különböző, egymástól független intelligenciák vagy agyak. Közülük négy minden emberben megtalálható: az ÖSZTÖNÖS, a MOZGÁSI, az ÉRZELMI és az INTELLEKTUÁLIS KÖZPONT. Mindegyikük tovább van osztva ÖSZTÖNÖS, MOZGÁSI, ÉRZELMI és INTELLEKTUÁLIS RÉSZRE. A részeket a bennük megnyilvánuló figyelem fajtája különbözteti meg. Az intellektuális részeket szándékos erőfeszítés jellemzi a figyelem fenntartására és irányítására. Az érzelmi részek akkor működnek, amikor a figyelmet valami magára vonja és leköti. A mozgási és ösztönös részek automatikusan működnek, és nincsenek tudatában ennek; néha együtt a központ MECHANIKUS RÉSZÉNEK nevezzük őket. Ezt a felosztást még tovább lehet vinni, mindegyik résznek van ösztönös, mozgási, érzelmi és intellektuális része.

A központok és azok részei pozitív és negatív felekre is fel vannak osztva. A pozitív fél igenlő, és azokhoz a dolgokhoz vezeti a személyt, amelyek hasznosnak tűnnek a központ azon részének. A negatív fél tagadó, és elvezeti az embert azon dolgoktól, amelyek ártalmasnak vagy veszélyesnek tűnnek a központ azon részének.

Mindez megtalálható a francia kártyában. Mindegyik szín egy központot képvisel: a treff az ösztönös központ, a pikk a mozgási központ, a kőr az érzelmi központ, a káró az intellektuális központ. A figurás kártyák képviselik a részeket: a bubi a mechanikus részeket, a dáma az érzelmi részeket, a király az intellektuális részeket. A számozott lapok a részek részeit képviselik: a nyolcas, a kilences és a tízes a király, az ötös, hatos és hetes a dáma, a kettes, hármas és négyes a bubi mechanikus, érzelmi és intellektuális részeire vonatkoznak. Az ász az egész központot képviseli.

A négy ALSÓBB KÖZPONTON kívül létezik egy SZEXUÁLIS KÖZPONT is, ami magasabb szintű energia forrása, ez az energia szaporodásra, művészi alkotásra vagy felébredésre használható; valamint két MAGASABB KÖZPONT is: a magasabb érzelmi és a magasabb intellektuális központ. A két magasabb központ a gépezettől külön létezik, és a TUDATOSSÁG magasabb állapotaiban nyilvánul meg. A lélek funkcióinak tekinthetők. 

KÖZPONTOK HELYES MŰKÖDÉSE: Az az állapot, amelyben valamennyi KÖZPONT és azok minden egyes része csak a rá vonatkozó ingerekre reagál; ellenkezője a KÖZPONTOK HELYTELEN MŰKÖDÉSE.

KÖZPONTOK HELYTELEN MŰKÖDÉSE: Az az állapot, amelyben a NÉGY ALSÓBB KÖZPONT és azok különböző részei rendszerint a nem hozzájuk szóló ingerekre reagálnak. Például érzelmeket nyilvánítani könyveléssel kapcsolatban, logikusan reagálni valakinek az érzelmi fájdalmára, ficánkolni vagy rosszul lenni, amikor kellemetlen érzelmeket tapasztalunk. Az ilyen helytelen működés az emberiség szokásos állapota.

ÖSZTÖNÖS KÖZPONT: Az az intelligencia az emberi GÉPEZETBEN, amely ösztönös működésekben fejeződik ki, vagy azokat irányítja – ilyenek az érzékszervek működése, az ösztönös megérzés, a test növekedése, az energiának a testben való elosztása stb. 

ÖSZTÖNÖS RÉSZ: Egy KÖZPONT azon része, amely a legautomatikusabban működik, és a központ legalapvetőbb szükségleteit elégíti ki. 

MOZGÁSI KÖZPONT: Az az intelligencia az emberi GÉPEZETBEN, amely tájékozódik a térben és irányítja a külső mozgásokat. 

MOZGÁSI RÉSZ: Egy KÖZPONT azon része, ami automatikusan, figyelem nélkül működik, de az ÖSZTÖNÖS RÉSZHEZ képest sokkal inkább kifelé irányul. Gyakran úgy látható, mint ami azt az anyagot használja és kezeli, amit az ösztönös rész biztosít.

ÉRZELMI KÖZPONT: Az az intelligencia az emberi GÉPEZETBEN, ami érzelmekben és érzésekben fejeződik ki. 

ÉRZELMI RÉSZ: Egy KÖZPONT azon RÉSZE, amelyben a figyelmet egy inger tartja fenn. A pozitív félben az inger tapasztalata öröm, élvezet és vonzalom, a negatív félben pedig kényelmetlenség, ellenszenv és irtózás.

KŐR DÁMA: Az ÉRZELMI KÖZPONT ÉRZELMI RÉSZE. Szélsőséges és gyakran ellenőrizetlen érzelmek jellemzik. 

KŐR KIRÁLY: Az ÉRZELMI KÖZPONT INTELLEKTUÁLIS RÉSZE. A magasabb központokhoz vezető kapunak hívják, mert – ha helyesen van képezve – képes az életet nem prózai, szimbolikus módon tapasztalni, ami nagyon hasonló ahhoz, ahogyan a magasabb érzelmi központ tapasztal. 

INTELLEKTUÁLIS KÖZPONT: Az az intelligencia az emberi GÉPEZETBEN, amely mint gondolat és értelem jelenik meg. 

INTELLEKTUÁLIS RÉSZ: Egy KÖZPONT azon része, amely akkor működik, amikor az ember erőfeszítést tesz, hogy ellenőrizze és irányítsa a figyelmét. Ez a legmagasabb intelligencia az adott központban.

KÁRÓ KIRÁLY: Az INTELLEKTUÁLIS KÖZPONT INTELLEKTUÁLIS RÉSZE. A meghatározott célra irányuló, logikus, szándékos gondolkozás székhelye.

MAGASABB KÖZPONTOK: A magasabb érzelmi és a magasabb intellektuális központ. A magasabb érzelmi központ képes észlelni, hogy minden dolog összetartozik, és a tudatos szeretet és együttérzés székhelye. A magasabb intellektuális központ észleli a törvényeket, amelyek mindent kormányoznak, és a tudatos bölcsesség székhelye.

A jellemvonások

Az "Önemlékezés" c. könyv magyarázataiból összeállítva.

JELLEMVONÁS: Az embernek önmagára és a világhoz fűződő kapcsolatára vonatkozó alapvető hozzáállásai a személyiségében, mindazokkal a pszichológiai mechanizmusokkal, amelyek azért szükségesek, hogy támogassák és kifejezzék ezeket a hozzáállásokat. Robert Burton tanításában a fő jellemvonások a következők: HIÚSÁG, HATALOM, URALKODÁS, NEM-LÉTEZÉS, NEM-BECSÜLÉS, MOHÓSÁG, FÉLELEM, NAIVITÁS, MAKACSSÁG, LUNATIKUSSÁG. Ezek egyike minden emberben FŐ JELLEMVONÁS, egy vagy két másik határozottan kifejeződik, nyomokban a többi is megtalálható.

FŐ JELLEMVONÁS: A személy legerősebben kifejeződő JELLEMVONÁSA. Mint a HAMIS SZEMÉLYISÉG magja, meghatározza, hogy az emberek alapvetően hogyan tekintenek magukra és a világra, és gyakorlatilag minden tevékenységüket befolyásolja. A személyiség többi tulajdonsága a fő jellemvonást támogatja, és LÖKHÁRÍTÓKAT biztosít számára. 

FÉLELEM (FEAR): a bizonytalanság és erőtlenség érzésében gyökerezik. Gyakran úgy nyilvánul meg, mint gátlásosság a cselekvésben, és túlzott aggodalom amiatt, hogy esetleg ártalmasak és veszélyesek lesznek a következmények.

HATALOM (POWER): legfőbb gondja, hogy mennyire képes irányítani, ellenőrizni vagy befolyásolni mások cselekedeteit. Az ilyen jellemvonásúak általában extrovertáltak, hajlamosak a manipulációra és politikus viselkedésre. 

HIÚSÁG (VANITY): arról ismerhető fel, hogy az ember saját magával van elfoglalva, különösen azzal, hogy milyennek tűnik mások szemében. Ez megnyilvánulhat belsőleg, mint önsajnálat vagy önlebecsülés, és külsőleg, mint próbálkozás, hogy mások figyelmét magára vonja.

LUNATIKUS (LUNATIC): azon alapul, hogy valaki nem képes felismerni a dolgok viszonylagos értékét. Ez úgy mutatkozik meg, mint hajlam arra, hogy az ember túlzott fontosságot tulajdonítson viszonylag jelentéktelen dolgoknak, és túl kicsit az igazán fontosaknak.

MAKACSSÁG (WILLFULNESS): a tehetetlenség érzésén alapul, és gyakran olyan vágyban fejeződik ki, hogy az ember ragaszkodjon ahhoz, amije van, és ellenálljon a változásnak, mint egyetlen eszköz annak megakadályozására, hogy elsodorja az események folyamata.

MOHÓSÁG (GREED): túlzottan értékeli a külső dolgokat. Leginkább arra készteti az embereket, hogy saját értékük hangsúlyozásaként begyűjteni és birtokolni kívánják azt, amit mások értékesnek tartanak.

NAIVITÁS (NAIVITY): kevéssé képes látni az élet kellemetlen oldalait, és az ember tetteinek esetleg ártalmas vagy negatív következményeit.

NEM-BECSÜLÉS (TRAMP): nem képes értékelni sem fizikai, sem lelki dolgokat. Számára semmi sem jelent sokat; nem izgatja magát, és elég, ha csak sodródik az áramlattal.

NEM-LÉTEZÉS (NONEXISTENCE): az önértékelés és gyakran a belső aktivitás viszonylagos hiánya jellemző rá, ennek következménye az a hajlam, hogy a személy másokon keresztül létezzen.

URALKODÁS (DOMINANCE): a rendet, a szabályozást és az ellenőrzést nagyon fontosnak tartja. Külsőleg megnyilvánulhat úgy, mint arra való képesség, hogy szervezzen és irányítson másokat, amikor befelé irányul, azt eredményezi, hogy az ember tartózkodónak, visszafogottnak tűnik, és lassan cselekszik.

Valuation and the Work-Octave

A compilation from Maurice Nicoll's "Psychological Commentaries", vol. III.

Great Amwell House, October 11, 1947

THE WORK-OCTAVE

WORK-IDEA

The Work says very many things about evaluation. For example,

it says that the octave of inner development, and so change of level

of one's Being, begins with the Note Do, which is termed "Evaluation

of the Work". The Note Re is application of the ideas to oneself.

The Note Mi is realization of personal difficulties. The Work

also says that its ultimate aim is to awaken the Emotional Centre.

[„DO”]

The first note Do of the Work-Octave was once defined as "Evaluation

of the Work-Ideas". Since the Work-Octave is an ascending octave,

the next note is Re. This was defined as "The Application of the Work-

Ideas to oneself". The third note Mi was defined as "The Realization

of Personal Difficulties." Now the next note Fa lies beyond the "place

of Missing Semi-tone". This means, psychologically, that a special

shock has to be given here to reach the stage of understanding represented

by the note Fa. In this connection it was said previously that

Do must sound strongly enough, to begin with. That is, the "Evaluation

of the Work" must be great enough to give sufficient strength for anyone

to pass the note Mi and reach the note Fa, apart from other things.

It is obvious that if a person lightly esteems the Work, or cannot understand

anything about it, or thinks in his secret, internal side that it is

nonsense, and so on, then he will not value it. So he will not apply it

to himself or be able to pass to any degree of self-realization by its

means or sustain anything coming from it adverse to his self-esteem.

We will speak later about the third note Mi—defined as "The

Realization of Personal Difficulties". Now between this note Mi and

the note Re beneath it, defined as the "Application of the Work-Ideas

to oneself", lie all the processes of connecting the Work with what one

observes. If we connect the Work with what we observe, then things

become arranged in right order in us. (This must be understood. The

Work, not Life, sets things in right order.)

In the Work-Octave it will be seen that unless Do

sounds first strongly enough, Re will never be reached. Without Do,

Re cannot sound, and without Re, Mi cannot sound. One note depends

on another. No note can possibly exist by itself. So unless at Do there

is some real evaluation that increases, the further notes will sound

weakly and everything will die out. But all three notes can strengthen

each other, once they start sounding, through the practical verification

of the Work, whereby we internally see its value more and more. When

this is the case, the gap between Mi-Fa may begin to be bridged and

the note Fa begin to sound. This note Fa is always a new thing in one

—as if another being with a new understanding had begun to grow in

one's being.

We are taught that an ascending octave starts with Passive Do. The

Work-Octave does not start with work but with valuation. It does not,

for instance, start with thinking one can do and all the consequences

that arise from that illusion. To think one can do—to think, for

example, that one can easily change one's Being and become different

and behave differently if one wants to—is to think from Active Do.

What does it mean to start from Passive Do? Some people think they

can do anything by force. They think perhaps that they can compel

people to believe in God by violent measures and through fear of consequences.

This is starting from Active Do. It is starting from the wrong

attitude. To start from Passive Do is an entirely different thing. It is

very interesting to study at different times what it means and how one

continually tries to start from Active Do and continually fails because

one has not begun rightly. As was said, the Work-Octave begins not

with doing but with valuation. Since it is an ascending octave it must

start with Passive Do—for all ascending octaves start from Passive Do.

In this case, then, the valuation of the Work must constitute a Passive

Do.

Now your whole attitude towards a thing you value is quite different

from your attitude towards things you do not value. That is to say, your

psychological state is quite different in each case. You must understand

that a wrong psychological state is just as real in its effects as trying to

open a door with the wrong key. Valuation of the Work is the right

psychological state to begin with. Through valuation a thing becomes

precious to you. Through valuation you care for and remember a

thing. Through valuation you have patience to find out more about it.

Through valuation, if it is great, you regard yourself as of secondary

importance in comparison to what you value because what you value

is greater than you. The Work is greater than oneself and so the

approach to it is through valuation. There are many parables about

valuation such as the parable of the merchant who sought "goodly

pearls, and having found one pearl of great price, he went and sold all

that he had, and bought it," and the parable of the man who found

treasure hidden in a field, "and to his joy he goeth and selleth all that

he hath, and buyeth that field." You can understand from them what

valuation means and so what starting from Passive Do means.

To continue—if there is little or no valuation of the Work, it cannot

begin in the right place. It is a practical question, like sowing seed in

the right place. Of course, valuation increases as Re and Mi sound

stronger. But if you have possessed Magnetic Centre the Note Do will

sound early and clearly. Things will get cold, however, unless you

constantly return in your mind to the Work and relate it each day to

your self-observation and to all you remember and to what you want.

For what you want will gradually get more and more distinct.

[„RE”]

Now to turn to the Note Re—at Re you have to learn all the Work

teaches, to learn the language of the Work, and to apply it to yourself.

This takes a long time—in fact, one's life. Application begins with selfobservation—

and you will not keep conscious of yourself in this respect

unless your valuation is strong enough to supply you with the necessary

emotional force to make effort every day from your understanding.

[„MI”]

Now let us touch the Note Mi for a moment. Here you realize, on

a wider and wider scale, the city of yourself, of which you took yourself

as the sole inhabitant, and the Note Fa becomes possible—not in all

probability as you may have conceived. And it is here that you learn

to speak and understand the language of the Work. Here, for instance,

you know you cannot do, and here you know that others cannot do,

and so you do not speak always as if you or others could do. This already

is a great difference in you. And because you know and understand

yourself better and have lost many conceits, you know and understand

others, and cease to judge them. It is when you have reached this stage

that the Work itself may begin to speak to you internally, because you

have learned something of the language in which it speaks. This is why

the Note Fa becomes possible.

It may be that

a person simply does not understand what an increase of consciousness

can possibly be like. I mean, that a person may not smugly or blindly

assume he is fully conscious and may be willing to admit that he is not,

but cannot see what it means to increase his consciousness and feels

quite helpless through sheer ignorance. We all know this state. Now

to get out of this state we must fall back on valuation of the Work and

the reasons why we are seeking the Work. I will say merely that unless

we do this we will stick. All efforts will cease, so it is necessary to return

inwardly to valuation—and revalue the Work. This releases energy.

In terms of the Work-Octave we have to return to the note Do and sound

it more strongly. Many 'I's attack this note and seek to drain its energy

of vibration—mocking 'I's, clownish 'I's, ugly 'I's, cruel 'I's, hard

'I's, arguing 'I's, denying 'I's, mob 'I's. All unpleasant things in you

seek to attack this opening note of the Work. They do so because they know,

although you do not, that their power over you is eventually threatened

by the Work, which brings strange and new values. For valuation of

the Work, which is Do, is a valuing of new values, and a constant renewal

of them by revaluing is needed and not a constant revaluing

of old values. The inward man must be renewed day by day, as St. Paul

says. You will be startled to find how faint, how weak, this Do can become.

This is because you do not renew it day by day and have let the

uproar of life drown it. Circumstances can make a life-Do easy: a

Work-Do is not easy—it is against life. Along with making the note Do

sound more strongly in one's being, one has to reflect deeply—that is,

in the Inner Man—upon why one is seeking the Work, for the two go

together—or should do. If you have neither valuation nor aim, how

can the strength of the Work ever be received ? There is nothing to

receive it with. If there is nothing in you to receive the Work, it cannot

help you. If it does not begin to influence the way you think or feel or

act, it is a sign that you have neither valuation nor aim.

Let us return to the note Mi in the Work-Octave defined as the

"Realization of Personal Difficulties". At this stage of the Work,

represented by Mi, one's consciousness has increased to the point of

one's becoming more aware of the kind of person one is. Now the

realization of personal difficulties must not merely depress one or make

one negative. To take Mi in that way is not connecting the Work with

what one observes. To realize as a fact that one is not the perfect man

or woman that one imagined hitherto, belongs to the necessary action

of the Work which is to increase consciousness. The Work says: "Find

out facts about yourself by self-observation." An increase of consciousness

reveals what you are. You realize, for example, after some years,

that you are not one, but many different contradictory 'I's, all with

different desires. In that case, you have begun to escape from the

hypnotism of one form of imagination and so have become more conscious.

Now all these 'I's that wish to work are present at the note Mi as well

as the consciousness of one's personal difficulties. You will see clearly

that this stage represented by the note Mi cannot be reached if a man

takes himself as one. The 'I's that wish to work are not the personal

difficulties, for example. They must be seen as quite distinct from 'I's

that, say, do not wish to work. The 'I's that wish to work wish to go

up to Fa. All this means that a man must see and tolerate his multiplicity.

Where one was narrow and contracted to the illusion of oneness

one is now an expanse of many people where choice is possible.

In other words, the inner state as regards the Work, represented by the

note Mi, is a very wide one, due to a broadening of consciousness. It is

like looking over a wide garden and seeing what is useless and what is

useful. What are you going to select? Which 'I's will you go with?

Remember you can do nothing unless you choose the right 'I' to go with.

If you go with 'I's that drag you down, you will be dragged down.

And again, if you have no idea of inner separation—of separating from

uncomfortable, vain or deceitful or bad 'I's—if, in short, you say 'I'

to everything taking place in you—then you cannot sound Mi—and so

you cannot grow. Your level of Being will remain where it is and you

will attract the same fife as before.

Some people cannot reach the note Mi because they do not observe

themselves over a sufficient period. I quote from a recent letter: "If

one observes oneself over the period of a week, it is possible to discover

what one's personal difficulties are, because during the space of a week

they are bound to recur. One may go through a day without noticing

them, but one cannot get through a week without coming up against

them, even if one goes away into different surroundings. I have noticed

three things that make me lose force. (I also noticed several ways of

getting force.) The same three things may not all recur next week, but

probably one of them will, or two, or perhaps even all three. And they

are the same things that have always spoilt one's life."

When a man, a woman, reach sufficiently the stage of understanding

of the Work called the note Mi, through a strengthening of the notes

Do and Re, then they are close to receiving help from the Work. If

they will be passive to their faults and difficulties, acknowledge them

and separate from them, then, as was said, the note Fa may begin to

sound in them. But, as was said, this note is an utterly different feeling.

It is something delicate and new. Yet this is the beginning of meeting

Real 'I' which is nothing like what they thought was Real 'I'. It is

possible to say that some may not accept this new feeling of what they

are.

[„FA”]

In every aspect of life, whatever people may study for their living,

it is difficult and rare to reach the note Fa. A pianist may get as

far as Do-Re, or even to Mi—but rarely further. The note Fa is not

struck. That means simply that the pianist is a Do-Re-Mi man and so

nothing is unique; nothing, save perhaps technique, is exceptional in

his playing. The same applies to every branch of life. In whatever

branch of life you are, to strike Fa means at once that you arc at a far

higher level than others are. The reason is that the person has made

some curiously indefinable individual effort that lifts him beyond this

gap, this missing semi-tone, and establishes him at the note Fa. No

teacher can do this for the person. It is, as I say, a curiously indefinable

effort that only the man from his deepest sense of himself can make.

Imitation will never do it, for that only increases Personality. In brief,

in some way Essence is touched, which can in turn touch Real 'I' and

then the man is whatever he does, or whatever he does is the man.

For right valuation the Work must become emotional. A man, a

woman, should begin to see for themselves the truth of the Work. Why?

Because otherwise it cannot become emotional. That is, it cannot touch

the Emotional Centre. If it does not, it merely remains in the external

memory of the formatory part of the Intellectual Centre. It is a

detached memory, not affecting one's life. It is a memory comparable,

say, to remembering the dates of battles in history. It is not yet a part

of oneself. Now it is sometimes said that one of the supreme objects

of the Work is to awaken the Emotional Centre. What can it mean to

awaken the Emotional Centre? As we are, the Emotional Centre is in

a very bad state. It is "impure".

Now it is impossible to pass from the Note Mi to the Note Fa in the

Work-Octave if one believes in one's negative emotions. Only the

realization of the truth of the Work can make it possible to pass from

Mi to Fa—that is, for help to be given you to do so. You have to see

by self-study that negative emotions always lie and pervert the truth.

They take everything as they wish to take things. Negative emotions

distort everything. They malform, they twist, they deny, they hate—

for at bottom all negative emotions lead down to hate and violence and

so also to fear. Hate, violence and fear form a typical triad of forces

and each one depends on the others.

As a result of this distortion that negative emotions produce in

oneself, several forms of lying result. And again it is necessary to understand

that no one can pass from the Note Mi to the Note Fa unless they

know all about how they lie and have observed lying in themselves.

There are many forms of lying that the Work speaks of. One that is

comparatively harmless is writing or telling something that happens in

a way that puts you in a good light. But there are some very evil

forms of lying that spring from deep-seated negative states that are not

acknowledged and are surrounded by clouds of self-justifying. If they

are not acknowledged the person concerned can only sound a very

poor Mi. He does not know himself and, as is often the case, absolutely

refuses to broaden the consciousness of himself to include his lying.

Sometimes this is due to some extraordinary self-satisfactory picture of

himself being just and honourable and all the rest of it that prevents

him from this necessary increase of consciousness, only gained at the

cost of his vanity. Remember in this connection that every time we say

'I' we are really lying. Which 'I'? We all for a long time say 'I' with

such emphasis and confidence, as if Real 'I' controlled all we do and

say and think and feel. But if we sound eventually a broad Mi, such

illusions are no longer powerful. We have, in short, to come to accept,

to endure, what we are, which is the only way to accept and endure

others in the Work.