Ouspensky a tudatosságot helyezte
tanításának középpontjába. Tanítása szerint a természet csak
a tudatosság határáig juttatja el az embert, egy pontig, amelyen
túl csak óvatos és intelligens erőfeszítéssel. Továbbá azt is
állította, hogy a két nem természetes, mégis elérhető
tudatállapot – az öntudatosság és az objektív tudatosság –
annyira ritkák az emberben, hogy gyakorlatilag nemlétezőknek
tekinthetők.
Ouspensky a tudatosság méréséről
„Először is a tartam: mennyi ideig
volt valaki tudatos. Másodszor az előfordulás gyakorisága: milyen
gyakran válik valaki tudatossá. Harmadszor a kiterjedés és
mélység: mivel kapcsolatban válik valaki tudatossá, ami nagyon
sokat változhat az ember növekedése során.” - Peter Ouspensky
Ouspensky hangsúlyozta, hogy a
tudatosságnak fokozatai vannak, és hogy ennek aktualizálása az
emberben fokozatosan megy végbe. A három kritérium, ami által a
tudatosság növekszik – gyakoriság, tartam és mélység –
folyamatossági viszonyban vannak. Csak elégséges gyakorisággal
lesz a tartam megvalósítható, és csak elégséges tartammal fog a
mélység gyakorlati lehetőséggé válni. A gyakoriság, tartam és
mélység ezért az ember tudatosságának természetes mértékei.
Ez a háromszoros mérték jelenkori
kifejezése a szikra, a láng és a tűz ősi analógiájának. Az
ezoterikus kereszténység a fény e három fokozatát használta a
tudatosság vagy belső fény ugyanazon aspektusainak kifejezésére.
Mindezt összekapcsolták az Isten fiának fogantatásával,
születésével és növekedésével. Mária foganása a szikra;
Jézus születése a láng; Jézus növekedése pedig, ami
szenvedéséhez és keresztre feszítéséhez vezet, a tűz.
Ezoterikusan, az evangéliumok mitikus formában a tudatosság
fejlődését ábrázolják az emberben.
A tudatosság gyakorisága – a szikra
Egy szikra a tűz legkisebb és
legrövidebb megnyilvánulása. Egy pillanatra felvillan és eltűnik.
Önmagától egy szikra alig ad elégséges világosságot.
Elsődleges értéke az égést előidéző képességében van. A
szikrák sorozata már megnöveli a valószínűségét annak, hogy
valamelyikük érintkezésbe lép egy éghető anyaggal és tartós
lánggá alakítja azt.
A tudatosság ugyanígy tűnik fel és
tűnik el, egy szempillantásra megvilágítva belső tájainkat,
mielőtt eltűnne, és mi a sötétben maradunk. A gyakorlatlan
emberben a tudatosság szikrái gyengék. Annyira rövidek és
ritkák, hogy könnyen figyelmen kívül hagyják és alábecsülik.
A tudatosság szikráinak nagyobb
gyakorisága azonban átalakítja önmagunk tapasztalatát azáltal,
hogy közelebb juttat az öntudatossághoz. Ezért az első tényező
a tudatosság mérésében a szikrák gyakorisága.
Az ezoterikus kereszténységben az
angyali üdvözlet, amikor Gábriel angyal megjelenik Szűz Máriának,
bejelentve Istentől való foganását, egy ilyen szikrát jelent.
Mária képviseli az éghető anyagot, amely készen áll a
Szentlélek szikrájának fogadására, és arra, hogy tartósan
lángra lobbanjon.
A tudatosság tartama – a láng
A láng végtelenül felülmúlja a
szikrát erejében és tartósságában. Bár megzavarható, mégsem
tűnik el váratlanul, csak ha valamilyen külső erő kioltja. A
láng elég sokáig ég ahhoz, hogy huzamosan megfigyeljük, és bár
ahhoz még gyenge, hogy megvilágítsa az egész szobát, de
magunkkal vihetjük, hogy fényénél láthassuk a szoba különböző
részeit és ami ott található.
Ám a láng csak egy szikrából
eredhet. A szikrák gyakoriságának növelésével növekszik annak
gyakorlati lehetősége, hogy néhány szikra lángot keltsen. Ezek
kicsiny lángokká egyesülhetnek, amelyeknek már van saját erejük,
ellentétben a szikrával, ami előre láthatóan eltűnik. Ezért a
gyakoriság növelése megnyitja az ajtót a tudatosság második
tényezője: a tartam felé.
A Jézus születését ábrázoló
flamand festők, hogy kifejezzék Mária eredményességét a
tudatosság szikrájának befogadásában, gyakran ábrázolták
Szent Józsefet kezében gyertyával és a lángot védelmezve.
Ezoterikus értelemben a gyermek Jézus képviseli a szikra (a
Szentlélek) eredményét, ami egyesült az éghető anyaggal (Szűz
Máriával).
A tudatosság mélysége - a tűz
Ahogyan a láng természete felülmúlja
a szikráét, úgy a tűz tulajdonságai felülmúlják a lángét. A
tűz szinte megzavarhatatlan és nem lehet véletlenszerűen
kioltani. Egy lobogó tűz erőteljes, és ha valamit beledobnak, az
csak növeli az erejét. A tűz teljesen megvilágítja a sötétséget,
ahogyan a kandalló megvilágítja és fölmelegíti a szobát.
Először van a láng, utána jön a
tűz. Ugyanígy, a tudatosság mélysége csak a meghosszabbított
időtartammal lesz gyakorlatilag megvalósítható. És ahogyan a
tűznek szinte nincs határa abban, hogy mekkorára nőhet, úgy
nincs határa a tudatosságnak sem, ami, ahogyan Ouspensky
megfigyelte: „nagyon sokat változhat az ember növekedése során”.
Nincs határa, hogy mennyivel tudunk mélyebbre tekinteni, mennyivel
többet tudunk felfogni, saját magunkról és a minket körülvevő
világról.
Az ezoterikus kereszténység a
tudatosság mélységét Krisztus tüzes szenvedésével fejezi ki,
amit flamand festményünk úgy jelez előre, mint erdőtüzet a
háttérben. Jézus szimbolikus utazása során – ami a
fogantatással kezdődött és a keresztre feszítéssel végződött
– a szikra tűzzé alakult át, és elnyelte a sötétséget, ami
az alvást jellemzi.
Ouspensky a tudatosság jelentőségéről
Ezoterikus értelemben az evangéliumok
csodája az ember megvilágosodását fejezi ki: a belső fény
kibontakozását ábrázolják ugyanazon háromszakaszú folyamat
útján, amit Ouspensky vázolt. Nem csoda hát, hogy Ouspensky az
öntudatosságot szisztémája tengelyébe helyezte, azt állítva,
hogy az összes többi idea csak az összetartó küllőket képezi.
A tudatosság fénye az, ami a Negyedik Út összes többi ideáját
életre kelti. De a tudatosság értékelése már önmagában
megkövetel az bizonyos mértékű öntudatosságot, és ebben rejlik
a felébredés nagy próbája. „Az emberek gyakran kérdezik: mit
nyer az ember azzal, hogy tudatossá válik?” - mondta Ouspensky
tanítványainak. „Ezt azért kérdezik, mert nem tudják, hogy mi
a tudatosság eredménye. Amikor tudatosak vagyunk, akkor
kapcsolatban vagyunk a magasabb központokkal, és akkor a teljes kép
megváltozik.”
