The Grim Reaper (A Halál)

Tarot card thirteen, the Grim Reaper, shows a skeleton with red knots that indicate the two pressure points in the neck and the spine. On the neck, there are four knots, indicating that the four wordless breaths are being strangled by the lower self. At the base of the spine, there are three doughnut-shaped windings, denoting that the three Be’s have not acted.

Detail of Tarot card XIII, showing JEHOVAH written in Hebrew on the back of the head of the Grim reaper.

The Grim Reaper, represented in the Death tarot card (XIII), has the two pressure points. In the skull of the Grim Reaper, discreetly written in Hebrew letters, is the word “Jehovah,” meaning “I was, I am, I will be.” However, it is blocked off by the knot at the neck. This means that presence is being choked off by the king of clubs prolonging imagination. (5-20-05)

“I was” is short Be; “I am” is the middle point; “I will be” is long BE. However, in the head of the Grim Reaper, the word “Jehovah” is in the dark. (6-21-06)

The Hermit (A remete)

Here we see the Hermit Card—the Wise Man—card number nine, showing four fingers on each hand. He is a hermit—a steward apart from the ten thousand ‘I’s. He has four furrows on his forehead, forming a pyramid, and one more over his left eye. On the top of his staff is a circle, and beneath it an orange square. His first finger touches the circle, while his bottom finger touches a square, like the sculpture in Goethe’s garden

Hand of a Mayan king with 6 fingers; Palenque, Mexico

Drawing of the same hand

The Magician (A varázsló)

“Get back, you dangerous one! Do not come against me, do not live by my magic.” [Going Forth by Day]
“Get back, you dangerous one!”—the king of clubs. “Do not live by my magic”—do not pretend to be the steward. In the Magician tarot card (I), the figure of the magician represents the steward, with the four lower centers on the table in front of him. The mysteries of the steward are that he can engage the divine presence of world six and world twelve. (9-25-05)


“For the man who knows this secret doctrine the sun neither rises nor sets: it is always day for him.” [Upanishads]
“For the man”—the intellectual parts of centers promoting presence—“who knows this secret doctrine”—the thirty work ‘I’s that materialize presence—“the sun neither rises nor sets: it is always day for him”—prolonged presence. Here, “day” refers to the thirty work ‘I’s sustaining presence. *This is illustrated in the Magician tarot card (I), in which the young steward is learning to use the thirty work ‘I’s—the “secret doctrine”—to promote and prolong presence. (1-8-06)


In the Magician tarot card (I), the magician holds in his left hand what appears to be a measuring reed—the thirty work ‘I’s. However, it is blue, signifying that the steward is in the second state; he is not the third eye. In the World tarot card (XXI), the figure of the dancing woman is holding the same reed in her left hand. It represents the thirty work ‘I’s, with Be and Hold on either end. The earth is not the center of the solar system, the galaxy, or the universe. However, the micro-cosmos man is the center of the universe. Conscious man is the measure of all things. How is conscious man produced? By engaging presence with the thirty work ‘I’s. (1-29-06)

 
“He was a crafty magician and diviner and skilled in spiritual arts.” [The Arabian Nights]
He was a steward skilled in the art of producing divine presence. (1-29-06)
 
“He became versed in medicine and chemistry and natural magic and the art of making gold and silver.” [The Arabian Nights]
“He”—the steward—“became versed in medicine.” In Luke 4:23, it is written, “Physician, heal thyself” of this most difficult of all illnesses—sleep. “And chemistry”—using electronic sex energy to produce the divine presence of the third eye—“and natural magic”—the thirty work ‘I’s. The ten thousand ‘I’s are the black magic of the lower self. “And the art of making gold and silver”—the art of making golden presence. “Silver” may refer to the thirty work ‘I’s. (1-29-06)

In the Magician tarot card (I), the magician holds in his left hand what appears to be a measuring reed—the thirty work ‘I’s. However, it is blue, signifying that the steward is in the second state; he is not the third eye.

The Magician tarot card (I) depicts the steward, in front of whom is a table on which are three dice. Three sides of each dice are visible, making a total of seven dots, four of which are on top. Together, the three dice have twenty-one visible dots. This refers to the World tarot card (XXI), which represents the divine presence of the higher emotional center. This is what the Magician wants to produce. 

"The first step is searching for Him; the last is to become Him." [Kashani]
"The first step is searching for Him." When one is in imagination, one is desperate for the work 'I' Be. "The last is to become Him"-the steward transcending himself in prolonged presence.

The first step is illustrated by the Magician card, the first card in the Tarot. The last step is illustrated by the World card, the last card in the Tarot. The Magician and the dancing figure in the World card both hold measuring reeds, representing the thirty work 'I's. However, in the World card, the Magician has transcended himself and has reached the higher emotional center. Both figures carry an object, representing the nine of hearts, in their right hands. Rabia said, "I carry a priceless vase within me." Both also have golden hair. (3-22-06)


"O ye who believe! Games of chance are only Satan's handiwork. Leave them aside in order that ye may succeed." [Koran 5:90]
This is the key revelation of this meeting. "Games of chance" means that you are not using the sequence; you are only guessing. You may be using Look, Smell, Think, Touch without a sequence, but it is only a game of chance, and you are playing into the hands of the lower self. In schools, "gambling" means not using the sequence. Of course, most gamblers lose. (4-2-06)


“The unbelievers have their tricks against me, but I too have my tricks.” [The Koran]
“The unbelievers”—the ‘I’s unrelated to presence—“have their tricks against me”—the steward—“but I too have my tricks.” (4-9-06)

The Magician has three dice on the table to move the sequence along, each of them having four spots on top. This is related to God being mentioned in the Bible 4,444 times. Influence C are far ahead of us and they are using all of their powers to help us be present and join them. Hans Christian Andersen said, “You can bear an awful lot when you know the intentions are good.” The awesome friction they give us is for the best of all causes, to be present to our own life.
 
“The physician knows what produces sickness or health in the body. He recognizes that knowledge of God is beneficial and that sin is deadly poison for the soul.” [Al-Ghazzali]
“The physician”—the steward—“knows what produces sickness”—imagination— “or health”—the sequence.

The “physician” is also the “magician,” represented by the Magician card (I) in the Tarot. The Magician has his bag of tricks before him, and will eventually produce the prolonged presence of world twelve, represented by the World card (XXI). “He recognizes that knowledge of God is beneficial”—the sequence, divine knowledge—“and that sin”—imagination—“is deadly poison for the soul.” (6-18-06)

“The intellect’s circular movement is its highest and most befitting activity, and through which it even transcends itself and is united with God.” [The Philokalia, Gregory Palamas]
It is quite lovely, is it not? The Magician—the steward—represented by card number one in the Tarot, transcends himself into the Dancing Figure of world twelve in the World card, number twenty-one. “The intellect’s circular movement is its highest and most befitting activity”—this is the steward passing from short Be to long BE on a spiral, a minaret, a ziggurat. (9-3-06)

The Magician--Tarot card number one--represents the steward. The Magician has his bag of tricks--in his purse are the thirty great work ‘I’s. The three legs of the table, and the three dice, both refer to the three Be’s. Incredibly, there are twenty-one points on the dice, representing a successful sequence unfolding. It means that the steward--card number one--will transcend himself into card twenty-one. [05-11-08]

“The sequence is a lifeboat on a sinking ship. It is magic we can carry in our pocket, which works when we use it.” [Abraham Goldman, Apollo]

The Fool (A bolond)

“A mark of steadfastness at the middle stage is that you do not indulge in yourself.” [Al-Qushayri]

A mark of passing through work ‘I’ number four is that you do not indulge in your lower self, which is located at the base of the spine. The Egyptian Demotic Papyrus says,
“Do not stop to listen to the words of a foolish man.” Do not stop to listen to ‘I’s unrelated to the sequence, because they are coming from the Fool. The Fool is the zero card in the Tarot, because the state we are in reveals imagination to be nothing. This is why the lower self detests it. In fact, he carries a back of tricks with ten thousand options in order to destroy this state. (1-14-07)

“Your speech contains grave errors; you have not given it due consideration.”
[Sumerian Texts, Debate between Bird and Fish]
“Grave errors” refers to a work ‘I’ not acting—a broken sequence. This is what happened when Moses broke the tablets. The Aztec Texts say, “Do not walk aimlessly; do not wander without a destination.” Even though they have no destination, homeless people walk back and forth in the same spot, wandering aimlessly. This is illustrated by the Fool card in the Tarot. The Fool card is the zero card, because the fool is not present; he is without substance. The state we are in, however, detects the treachery of the lower self, who is sometimes referred to as the “wanderer.” Moses wandered in the wilderness for forty years—that is, he drifted into imagination at work ‘I’ number four. Jesus, too, wandered in the desert at work ‘I’ number four. (1-1-07)

“He took a box wherein he had several medicines that he carried about him to use as occasion might require.” [The Arabian Nights]
This refers to choosing the appropriate theme. Here, the sequence is referred to as “medicines,” which cure us of the illness of sleep. The work ‘I’s are also called “physicians.” In Luke 4:23, it is written, “Physician, heal thyself”— work ‘I,’ engage presence.

The fool in the Fool card—the lower self—carries a bag of tricks with ten thousand deceptions. The magician in the Magician card—the steward—also has a bag of tricks. However, the steward has great Influence C on his side, and they know every one of the tricks of the lower self, and are teaching us his deceptions one by one. This is why we are present more often, and for longer periods, than we used to be. (1-1-07)

“I have slipped away out of the trap, by saying the name of God.” [Ravidas]
Of course, the “trap” is the fool, illustrated by the figure in the Fool card, with his bag of tricks on his shoulder. He has ten thousand options in his bag; however, in this passage, he has slipped out of the trap with Be. Ibn Arabi said, ‘If you ask what the Word of the Presence is, we will reply, the word ‘Be.’” It is lovely, is it not? Bahauddin said, “Allah means presence.” (12-24-06)

“To know the moral precepts and not apply them to the cure of passions is to be like a diseased man carrying a bag of medicine which he never uses; and this is a grievous failure.” [Gampopa]
“To know the moral precepts and not apply them” means to know the sequence and not use it. Buddha called non-recitation “the rust of the scriptures”—of the sequence. “Is to be like a diseased man carrying a bag of medicine which he never uses.” This is the steward failing to use his tools—his weapons— represented by the Fool with his bag of tricks in the Fool tarot card (0). In Journey Forth by Day, it is written, “Take your garment, your sandals, your staff, your loincloth, and all your weapons.” All of these objects refer to the sequence—the thirty great work ‘I’s. The Egyptians portrayed the pharaoh with a cloth—a garment—on his head, which later became a skullcap for the Jews. It represents reaching work ‘I’ number six. (12-3-06)

[Allah said] “O Children of Israel! Part not with My revelations for a trifling price.”
[Koran 1:41]
A “trifling price” means a foolish price, represented by the Fool card (0) in the tarot. It refers to an ‘I’ unrelated to the sequence, coming from the Fool—the zero card. The Fool carries his bag of tricks on his shoulder, whereas the king of hearts holds his sword over his shoulder. (12-3-06)

“To arrive at the unshakable, you must befriend the Tao.” [Lao-Tzu]
The “unshakable” means that you have completed your sequence and cannot be shaken from prolonged presence. The “Tao” is the sequence. You must “befriend” the sequence—that is, you must engage presence with it. Al-Sulami said, “He who has not founded his journey upon the Koran will attain nothing”— he who has not founded his journey to the present upon the sequence will attain nothing—the zero card in the Tarot. Mohammed said, “In truth we have made the Koran easy to remember.” What is truth but the sequence? (8-6-06)

“The path of the Sufi to God is by struggling against the self.” [Shirwani]
The path of the steward to presence is by struggling against the lower self. How do you struggle against the lower self? By proceeding in an uninterrupted sequence. Similarly, Rumi said, “Journey from your lower self into your Self”— journey to your higher self through the sequence. What a journey it is! If you are not taking this journey, then you are taking a journey to the moon—to imagination. The Fool card in the Tarot, is also the moon—the zero card. (8-6-06)

“The cause of wrong action is the glance. There is danger in the glance. If you correct the glance by returning to God, it departs.” [Ibn Arabi]
This is a new revelation for us. It is illustrated in the Fool card, in which the fool is glancing over his back. He has work ‘I’ number four around his belt and is in control of it. “The cause of wrong action is the glance”—the cause of imagination is a glance—that is, merely giving one’s attention to imagination for an instant. “There is danger in the glance. If you correct the glance by returning to God, it departs.” If you correct the glance by returning to your sequence, you deflect it and continue to the next step. Return to God. (7-19-06)

“God shows evil to be nothing.” [St. Augustine]
Presence shows imagination to be nothing; this is why the lower self is represented by the zero card in the Tarot. In this state, he is nothing at all. (6-14-06)

“To obtain a human body is extremely difficult, so it is foolish to ignore Dharma once having found it.” [Padmasanbhava]
Dharma” is the sequence. The “human body” refers to the six precious utterances, because although they lead one out of the second state, they themselves are still in the second state. When you begin a sequence, you are starting with a “human body,” which emerges from the chaos of the ten thousand ‘I’s. It is foolish to disregard the sequence at this point. A thirteenth-century sculpture depicts a Japanese monk intoning the sequence. One sees the “human body”—the six notes issuing from him.

What is foolishness? The zero card in the Tarot. Everything is foolishness but engaging presence with the sequence. (6-7-06)

“A heedless man, although he utters much of the Scripture does not act accordingly.” [Buddha]
The heedless man is a foolish man. This is represented by the figure of the Fool in the Fool tarot card (0), who has turned his back on the present. You know that if the work ‘I’ engages presence, the sequence is right. Rechungpa said, “Whether the sword is sharp or not will be obvious when you strike.” When you strike imagination with the sequence and produce presence, it becomes obvious whether or not your sword is sharp. (5-28-06)

“This offspring of a dog pretends to be of noble birth.” [The Arabian Nights]
The lower self pretends to be the sequence, which gives birth to consciousness in you. This is represented by the figure of the Fool, behind whom follows a dog, portrayed in the zero card in the tarot. Why is it the zero card? Because when one is present, imagination is nothing. (5-24-06)

“Do not stop to listen to the words of a foolish man.” [Egyptian Texts, Demotic Papyrus]
“Do not stop”—the sequence—“to listen to the words of a foolish man”—to listen to thoughts unrelated to the sequence, coming from the lower self.

The figure of the Fool in the Fool tarot card (0) carries a bag of tricks— the ten thousand ‘I’s—over his shoulder. When he successfully displaces presence, he stands on the ball of his foot, and the steward is flat-footed. (5-14-06)

The Fool tarot card (0)is the zero card, because the Fool is nothing but imagination, turning his back on the present. On his shoulder, he carries a bag of tricks. The Mahabharata says, “He is unrivaled in the tricks of dice, and his tricks are never detected by others.”

“A vainglorious bull turns his back for fear of contest.” [Egyptian Tales]
This refers to the lower self, who is “vain”—asleep—and “vainglorious’— feigning presence. He turns his back, like the Fool in the Fool tarot card. (4-9-06)

The lower self is the Fool, represented by the zero card in the Tarot. Since he cannot be present, the Fool has to whisper something to you that is unrelated to presence.

"Let the yogi undistractedly restrain his mind, as a charioteer restrains his vicious horses." Upanishads
Let the steward restrain the vicious mind (the lower self) which cannot be present, and dedicates all his efforts to displacing our presence. (3-15-06)

“The senseless man hears the call, but is ignorant of the place to which he has been called.” [Gnostic Texts]
The refers to the intellectual parts of centers not promoting presence, but serving the Fool, represented by the zero card in the Tarot. In Matthew 6:3, Jesus said, “Let not thy left hand know what thy right hand doeth.” (1-22-06)

“Back! Rebel of abominable character, whose step has been impeded by Ra,who did evil, who stepped outside the prescribed path, who loved the fight,and enjoyed quarreling.” [Book of the Victory Over Seth]

The first word, “Back,” refers to the lower self, which is represented by the figure of the Fool with his back turned to presence in the Fool tarot card (0). He is a “rebel of abominable character”—he is not someone you would wish to invite into your home—“whose step has been impeded by Ra”—whose attempts to displace presence have been impeded by your efforts to engage presence—“who did evil”—imagination—“who stepped outside the prescribed path”—who opposed the thirty precious work ‘I’s. The lower self wants you to be interested in anything but being present to your life. He wants you to be in imagination. “Who loved the
fight, and enjoyed quarreling”—he is argumentative, quarrelsome. That is why the non-expression of negative emotions is one of the very last things he wants you to practice; he wants you

“He who prays ceaselessly gradually loses the habit of wandering thoughts.” [The Philokalia, Theophan the Recluse]
He loses the habit of “wandering thoughts”—imagination. This is represented by the Fool wandering in imagination in the Fool tarot card (0). He has his back turned towards us. (12-4-05)

“O dog, would you have us believe you are an honest man, when your back shows us the contrary?” [The Arabian Nights]
“Dog” refers to the Fool in the Fool tarot card (O), who has turned his back on presence. The staff he holds is composed of the thirty mechanical ‘I’s that seek to displace presence. The “honest man” refers to the intellectual parts of centers. However, here, his “back shows us the contrary”—that he has a hidden agenda to displace presence. This idea is illustrated by the statue from the cathedral of Strasbourg, which portrays a smiling figure holding out an apple, but who has poisonous serpents and toads hidden on his back. (11-9-05)

“There is a dog which is always with you, indeed inside your skin—named negative emotions.” [Al-Ghazzali]
This signifies that the dog in the tarot represents the expression of negative emotions. (10-21-05)

“If you could give up tricks and cleverness, that would be the cleverest trick.” [Jalaluddin Rumi]
If you can give up the lower self, you will have the higher self. This will be your cleverest trick. The Fool tarot card (0) represents the trick-master. He has turned his back on presence, and is without a number. He is the zero card, because there is no presence in imagination. You are nothing without presence; you are a zero. In fact, without presence you are the lower self.

The Fool holds a bag of tricks over his shoulder near the knot behind the neck, which he uses to keep you asleep. Hafiz said, “The enemy desires to be as eloquent in writing poems as Hafiz.” The lower self uses very poetic thoughts to draw you away from the present with his bag of tricks. (10-3-05)

“The jester is also the fool.” [Mohammed]
The zero card in the tarot. (10-3-05)

“Attention is standing firmly planted and not wandering.” [Nicephorus the Solitary]
Divided attention is standing firmly planted and not wandering into imagination. The figure of the Fool in tarot card number zero is wandering in imagination, turning his back on the present. (09-18-05)

“The fool shoots a hundred arrows and each one misses the target. If thou art wise, shoot one, and that one straight.” [Saadi]
In the tarot, the zero card is the Fool, who has turned his back on presence. Rumi said that the fool shoots a hundred arrows and each one misses the target. However, the fool is not aiming at this target—the third eye. He is aiming to displace the third eye, and if he shoots a hundred arrows, and we listen to each one of them, he is right on target, for he has lured us away from the present. (07-24-05)

“The wise man’s eyes are in his head; but the fool walketh in darkness.”[Ecclesiastes 2:14]
The Fool tarot card is the zero card; it does not even have a number. The fool is walking in darkness. “The wise man’s eyes are in his head” refers to the intellectual parts of centers promoting presence with work ‘I’s. (3-22-05)

“How foolish is the man who tries to make this world his permanent abode.” [Al-Ghazali]
How foolish is the man who tries to make the four lower centers his permanent abode, when only the third eye can be permanent, immortal. In the Fool tarot card (0), the fool has his back turned. He is the zero card, because one is nothing without presence. (2-22-05)

“God created a mirror: its shining face, the heart; its darkened back, the world; the back would please you if you have never seen the face.” [Jalaluddin Rumi]
The “darkened back”—the four lower centers—would please you if you have never seen the presence of your own higher centers. In fact, eighty billion people have been quite content with the “darkened back”—the second state. In the Fool tarot card (I), the Fool has a darkened back, and is running from presence. (1-23-05)

A Tarot

Levente javasolta, hogy nézzünk utána, hogyan értelmezzük a Tarot huszonkét lapját a kulcsok alkalmazásával. Visszaemlékezve arra, amit már hallottam bizonyos lapok értelméről, és a saját sejtéseim alapján itt egy lehetséges értelmezés. Ha találtok erről valamit, vagy jobbat tudtok, akkor kérlek, javítsatok rajta!

0. A bolond

Ez az intéző, a képzelődés állapotában. A batyujában a munkaének vannak, de nem alkalmazza őket, és az alsóbb szelf a hátsójába harap - vagyis védtelen a képzelődésben előbukkanó én-ek ellen.

1. A varázsló

Ez is az intéző, de itt már kinyitotta a zsákját, és előkerültek a varázseszközei, vagyis a munkaének. A varázslat a jelenlét.

2. A pápanő

Ez a magasabb érzelmi központ lehet; egy olyan uralkodónő, akinek szakrális méltósága van.

3. Az uralkodónő

Ez vagy az érzelmi-, vagy az intellektuális központ lehet. Azért vagyok bizonytalan, mert egymással összevetve az intellektus lunáris, női-, a szív pedig szoláris, férfi minőség - annak ellenére, hogy az intellektust a férfiakkal, az érzelmeket pedig a nőkkel társítják. A magasabb intellektuális központ viszont egyértelműen férfi, a magasabb érzelmi központ pedig nő - ezek mintegy a férfi és a nő lényegük szerint.

4. Az uralkodó 

Ez is vagy az intellektuális-, vagy az érzelmi központ. Az érzelmire szavaznék.

5. A pápa

Ez a magasabb intellektuális központ lehet. A hármas kereszt a három világ teljességét jelenti: az alsó szint az alsóbb központok világa (ösztönös, mozgási, érzelmi, intellektuális központok), a második szint a magasabb érzelmi központ, és, ha megfelelően működik, a szexuális központot is ide lehet sorolni, a harmadik szint a magasabb intellektuális központ világa.

6. A szerelmesek

Ez a szexuális központ. A férfit és nőt - az intézőt és kőr kilencest - egyesíti Ámor a magasból; Gurdjieff szerint a szex-központ a semlegesítő, harmadik erő szerepét tölti be a pszichológiai gépezetben. Ahhoz, hogy az érzelmi központban, a kőr királyban a kőr kilences megnyíljon a Jelenlét felé, a szexuális központ energiájára van szükség. Ebből születik meg a Jelenlétet hordozni képes második test, ami a kép közepén álló alak. (A kártyalap száma hat, vagyis "sex".)

7. A kocsi

Az isteni Jelenlét, amely a magasból (a magasabb központok felől) érkezik; a transzcendens Én, az Akarat; a ház ura, akinek érkezését az intéző előkészítette; a Messiás. A kocsi, amelyen érkezik, a sorozat. A kép két részre oszlik: az alsó rész a sorozat első része, a hat munkaén világa. Ez kapcsolatban van a földdel, a mozgással, az ösztönös világgal (kerekek, lovak). A két ló: Short Be és Long BE; Az "S.M." rövidítés rejtélyes, állítólag "Sulphur et Mercurius" vagyis kén és higany - az alkímiai férfi és női princípiumok. Intéző és kőr kilences, magasabb központok és alsóbb központok, magasabb intellektuális és magasabb érzelmi központ. A kép felső része a négy szótlan lélegzet; négy oszlop foglalja négyzetes keretbe a Jelenlétet. A vállain egy-egy emberi arc van - ez mi lehet vajon?

Ezzel véget ért egy hetes sorozat, következik egy újabb hét lapos sorozat.

8. Az igazságosság

Talán a kőr kilences, amikor a sorozatot alkalmazza. Az "ítélet", amit a kard és a mérleg jelképeznek, a jelenlét elválasztása a képzelődéstől, illetve a munkaének elkülönítése a tízezer éntől. 

9. A remete

Talán az intéző, egy munkaént alkalmazva (lámpás, amely a sötétben - a második állapotban - mutatja az utat a harmadik állapot felé.)

10. A szerencse kereke

Ezt a képet jól ismerjük: A képzelődés, a második állapot, amelyben minden lélegzetvétellel egy-egy majom, vagyis a tízezer én közül az egyik, a figyelem középpontjába kerül - majd eltűnik onnan, és jön a következő. Mindez teljesen véletlenszerűen és gépiesen - ez a szerencse kereke.

11. Az erő

A kőr kilences (ugyanolyan kalapban, mint az 1. lapon a varázsló, vagyis az intéző) a Jelenlét alkalmazásával, könnyedén legyőzi az oroszlánt, vagyis az alsóbb szelfet. Az oroszlán sörénye a tízezer én sokasága. A két kéz, ami a száját tartja a sorozat két fele.

12. Az akasztott

A képzelődés állapota, amikor a világot fejjel lefelé, felforgatva látjuk. De a képen rajta van a kivezető út is: Az akasztott ember ruháin a gombok a sorozat lépései, az elválasztás a sorozat két részét jelzi. Ez nem fejjele lefelé, hanem fölfelé halad. A két oldalsó faágon hat-hat csonk van, ez is a sorozat hat kilégzése és belégzése. A tizenkettes szám szintén ezt jelzi. (Egyébként voltak olyan szúfik, akik fejjel lefelé belógatták magukat egy kútba, és úgy gyakorolták a dhikr-et, ami a szufizmusban a sorozat megfelelője.

13.

A tizenhármas szám lehet negatív jelentésű, ha azt jelenti, hogy a a tizenkettő, a sorozat - vagyis az élet, a világ - végeztével visszaestünk a képzelődésbe, vagyis jön az alsóbb szelf, a képzelődés, a halál, és szétszór mindent. De lehet pozitív jelentésű, amennyiben az alsóbb központok világának végét, az intéző halálát, és a négy szótlan lélegzet első lélegzetvételét, a magasabb központok eljövetelét jelenti.

14. A mértékletesség

Ez a halál másik aspektusa lehet: a lélek áttöltetik az egyik életből a másikba; illetve a jelenlét átkerül a sorozat első feléből a másodikba; az egyik sorozatból a másikba. Az alsóbb szelf jellemvonása a mértéktelenség; a magasabb központoké a mértékletesség. A mérték a sorozat.  A szárnyas nőalak talán a magasabb központokat jelenti.

Ezzel véget ért a második hetes sorozat, következik a harmadik, ami az utolsó.

15. Az ördög

Az elrendezés emlékeztet a hatodik lapra, ami a szex-központ lehet, vagyis az, amikor a szexuális központ helyesen működik. De általában nem működik helyesen, hanem az ösztönös központ lopja a szexuális energiát, hogy fönntarthassa a képzelődést, amiből ez lesz. Az ördögi kifordultság: az emberi és az állati elemek; a férfi és női jegyek összekeveredése. Az intéző és a kőr kilences felszarvazva, és a képzelődés kötelével az ösztönös központhoz láncolva, amit a szexuális energia naggyá tett.

16. Az Isten háza

Itt a képzelődés eredménye. Az ember - az alsóbb szelf - valami olyat akar létrehozni, ami dacol a halállal, ami helyettesíti az isteni Jelenlétet - ez a Bábel tornya. Az égből azonban villám csap le - a Jelenlét -, ami egy csapásra romba dönti az alsóbb szelf teljes vállalkozását. 

17. A csillag

A kőr kilences meztelenül, vagyis képzelődéstől mentesen, a Jelenlét kertjében. A két korsó a munkaéneket jelenti. Fölötte a sorozat csillagai, középen a négy szótlan lélegzet tizenhat sugarú csillaga. Ez az ősi ártatlanság állapota, az Éden kertje, ami világtörténet - vagyis a sorozat - kezdetén volt. Ugyanis a sorozat elkezdéséhez rendelkezni kell már jelenléttel. A jelenlétből indulunk és oda is érkezünk. Ami történik, az, hogy az Édenkertből - a munkaének világából - a Mennyei Jeruzsálembe, vagyis a négy szótlan lélegzetbe jutunk el. Ez a sorozat, és ez a világ története, ami a következő két lapon lejátszódik.

18. A Hold

A sorozat első fele, az ellentétek, a képzelődő énekkel való harc ideje. A két szélen két szemben álló vár, két szemben álló kutya. Lépésre lépés, ütésre ütés, alsóbb énre munkaén. Alul, a föld alatti vízben a rák az ösztönös központ lehet; fent a Hold a kőr kilences lehet. Az alsó vizek a tízezer én lehet, a magasból szálló cseppek munkaének.

19. A Nap

Véget ért a világ története, és véget ért a sorozat első fele. A fal az Új Jeruzsálem fala, az Isten városáé, ami a négy szótlan lélegzet. Ugyanezt jelenti A tizenhat sugarú Nap. Elől két gyermek békésen érinti egymást, nemük nem meghatározható. Az ördög lapjának hermafrodita összekeveredése helyett itt az androgün férfi-nő kettősséget felülmúló egysége van; az esszencia ártatlanságában. 

20. Az ítélet

A világ vége és az ítélet a sorozat első részéből a másodikba való átlépés; az ítélet angyala az első szótlan lélegzet. A magasabb érzelmi központ működését az objektív lelkiismeret felébredése kíséri; vagyis egyszerre kezdjük látni a különböző, egymásnak teljesen ellentmondó énjeinket. Ez a harmadik állapot, az önmagunkkal szembeni objektív tudatosság állapota, és ez az ítélet az alsóbb szelf világa fölött. 

21. A Világ

A bika: az ösztönös-mozgási központ; az oroszlán: az érzelmi központ; a sas: az intellektuális központ; az angyal pedig az intéző, az alsóbb központok legmagasabb funkciója. Ha ezek együtt vannak, mindegyik a saját helyén, akkor együtt szolgálják a Jelenlétet, amit középen a koszorú övez. A nőalak a kőr kilences. Kezében két bot, az egyik lefelé mutat, az alsóbb központok felé; a másik fölfelé, a magasabb központok felé. A két világ között a kőr kilences az átjáró. Mivel meztelen, vagyis mentes a képzelődéstől, az átjárás szabad; az energia akadálytalanul áramlik fölfelé és lefelé. Ez a világ, vagyis az alsóbb központok világának teljessége. (A koszorúban körülbelül száz levél van, három színnel festve. Ez vajon mi lehet?)

További megjegyzések az önmegfigyelésről; I. rész; M. Nicoll

Képesek megfigyelni a különbséget a saját életük és az általánosan vett élet között? Mit értenek ezen a kifejezésen: „az életem”- mint például amikor azt mondják: „Az életem boldogan telt” vagy „Az életem boldogtalanul telt”? Azt értik-e ezalatt, hogy a külső dolgok kellemesek voltak vagy épp ellenkezőleg, vagy pedig a belső dolgokat értik – azt, hogy a hangulataik, az érzéseik és így tovább, kellemesek voltak vagy épp ellenkezőleg? Bizonyára egyetértenek azzal, hogy néha egy ember, aki az életben jó külső körülmények között van, elegendő pénzzel és kellemes környezetben, bármiféle komolyabb baj nélkül, satöbbi, mégis boldogtalan és szomorú, míg másrészről egy ember, aki nagyon eltérő sőt ellenséges körülmények között él, gyakran pont az ellenkezőjét érzi. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a helyzetet! Mi is egy ember élete? - ez a dolog, amiről oly könnyelműen beszélünk, anélkül, hogy látnánk, mi is az valójában? Amikor az emberek nagylelkűen el szeretnék mesélni az életük történetét, miről is beszélnek? Eseményekről beszélnek, más emberekről, külső dolgokról.

Ám az ember élete két különböző dologból áll, amit föl kell ismernünk, ha az önmegfigyelés a célunk. Az ember élete nem csupán eseményekből áll, hanem állapotokból. Az állapotok belsők, míg az események külsők. Az állapotok az ember állapotai, vagyis belső állapotok, mint például rossz hangulat, az aggodalom szokása, a félelem és a hiedelmek szokása, balsejtelmek, depresszió – egyrészt. Vagy a másik részről jobb állapotok, a boldogság érzésének állapotai, az öröm és a hála állapotai. Ezek mind az emberen belül vannak – vagyis minden állapot az ember állapota. Az események külsők és kívülről érnek el bennünket. Mármost valakinek a belső állapota összhangban lehet egy külső állapottal, vagy következménye lehet annak, vagy éppen semmilyen kapcsolatban nem lehet azzal. De meg kell próbálni látnunk azt, hogy az állapotok és az események mindenek előtt két különböző dolog, mielőtt azon gondolkoznánk, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Vegyünk például egy kellemetlen eseményt. Megfelel-e neki az önök belső állapota? Mondhatják-e azt teljes bizonyossággal, hogy amikor a külső esemény bekövetkezik, akkor a belső állapotuk megfelel neki? Mondjuk tudják azt, hogy valamilyen kívánatos esemény fog bekövetkezni, és már előre várják azt. Mondhatják-e, hogy amikor elérkezik az esemény, akkor a belső állapotuk örömteli módon fogja azt fogadni? Vagy elismerik, hogy bár az esemény talán pontosan úgy történik, ahogyan remélték, valami mégis sokszor hiányzik? Mi az, ami hiányzik? Ami hiányzik, az a megfelelő belső állapot, aminek teljes mértékben össze kellene szövődnie az olyannyira várt külső eseménnyel. És, amint azt bizonyára tapasztalták már, általában a teljesen váratlan események kínálják számunkra a legjobb pillanatokat.

Vegyük most ezt az ideát – vagyis az összefüggést a belső állapotok és a külső események között. Hacsak nincs meg bennünk a megfelelő állapot, nem vagyunk képesek megfelelően kötődni a boldog eseménnyel – vagyis léteznie kell bennünk valaminek, amit magunkhoz kapcsolhatunk, és így tudjuk élvezni a külső eseményt. Az emberek mégis nagyon hajlamosak arra, hogy amikor az életükről gondolkoznak, azt higgyék, hogy az életük csakis külső eseményeket jelent, és ha nem történik meg velük egy bizonyos fajta külső eseményből egy bizonyos számú, akkor az életüket nagyon szerencsétlennek gondolják. Ám egy ember életképessége a belső fejlettségén múlik – vagyis a belső állapotainak a minőségén. Ugyanis, ami az állapotainkat illeti, belül található a szervezet, amivel az életünket éljük, és ha ez a szervezet teljesen bele van merülve mondjuk az önsajnálatba, aggodalmakba és egyéb negatív érzelmekbe, akkor nem számít, mennyire örömteliek a külső események, semmi sem történhet helyesen, egyszerűen mert a szervezet, amivel az életünket éljük – vagyis maga a személy – teljesen képtelen megfelelő kapcsolatot létesíteni azokkal az eseményekkel, amelyek a külvilágból érkeznek és amelyek valamennyi felüdülést és örömet hoznának számára. 

Egy ember várakozva nézhet egy külföldi utazás elé, és amikor az megtörténik, az egy esemény. De lehet, hogy közben ő annyira kicsinyes, annyira el van foglalva jelentéktelen dolgokkal, stb., hogy az egész utazás nem lesz más mint egy katasztrófa. És ebben az esetben az ember belső állapota a hibás. Ezért ha megkérdezzük magunkat, hogy miből áll a mi életünk, nem mondhatjuk azt, hogy pusztán eseményekből, hanem hogy sokkal inkább állapotokból. Tegyük föl, hogy valaki, akinek kedvenc elfoglaltsága az, hogy pesszimista, melankolikus és borongós hangulatú, arról panaszkodik önöknek, hogy az élet mennyire rossz dolog és nem is érdemes élni – vajon azt feltételezik önök ebből, hogy mindezt a megfelelő események hiánya, vagy a megfelelő belső állapotok hiánya okozza, és lennének-e olyan naivak, hogy azt gondolják, hogy ha rendeznek ennek az embernek egy jó kis partit, akkor ő majd attól megváltozik? A betegség az emberben magában van – és milyen sok embert figyelhetünk meg minden nap, akik a saját életüket és mások életét is elrontják pusztán a szörnyű belső állapotaik miatt – és akiket valójában be kéne börtönözni, mert még csak nem is dereng számukra, hogy milyen is a saját belső életük, az életet pedig, vagy amit annak neveznek, valami olyasminek képzelik, ami teljesen rajtuk kívül van.

Mármost az önmegfigyelés során próbáljanak különbséget tenni a külső események és a belső állapotok között és észrevenni, hogy hol állnak mind belső állapotuk szempontjából, mind pedig a külső esemény szempontjából. A külső események bármilyenek lehetnek. A külső élet nem egy sima papírlap, amin úgy megyünk végig, mint a hangyák. Hanem tele van hegyekkel és völgyekkel, jó idővel és rossz idővel. Ez az élet természete – azonban mi, szokásunk szerint, minden eseményt úgy tekintünk, mint ami kivételes, de legalábbis a kellemetleneket, mint pl. a betegséget, a háborút, satöbbi. Az élet különböző események sorozata, amelyek nagyobb vagy kisebb skálán érnek bennünket, és minden eseménynek megvan a saját különleges természete. És a belső állapotok is mindenfélék lehetnek. Minden személyes munka a belső állapotokat érinti, és mindannyian hallották már, hogy miféle rossz állapotokon kell dolgozni, és milyenekkel nem szabad azonosulni. Ha dolgoznak ezeken a rossz állapotokon, és megpróbálnak elkülönülni tőlük, akkor az élet kellemetlen eseményei nem fogják olyan könnyen fogva tartani önöket, és elszívni maguktól az erőt.

Az események befolyások, amik változatos kombinációik szerint minden percben változnak, és némelyek jobbak mint mások, de mindegyiküket tudatosan kell fogadni, még a jókat is – ezen az alacsony szinten, ahol mi vagyunk az univerzumban, vagyis a földön – és némelyek ezek közül nagyon veszélyesek, és semmi áron nem szabad velük azonosulni. Abból, amit elmondtunk, világosabbá válik, hogy az ember életére sokkal inkább úgy kéne gondolni, mint belső állapotaink sorozatára, és egy ember életének igazi története a belső állapotainak a története, különösen pedig a negatív érzelmeké. Az, hogy csak úgy akárhogyan élünk saját belső világunkban – ebben a hatalmas kiterjedésű belső világban, amihez mindenki csak az egyéni önmegfigyelés útján tud hozzáférni, és ami mindig láthatatlan marad mások számára – szóval ebben csak úgy élni a legrosszabb bűn, amit csak elkövethetünk.

Tehát ez a munka az önmegfigyeléssel kezdődik, és azzal, hogy észrevesszük a rossz állapotokat magunkban, és dolgozunk ellenük. Ezen az úton a belső élet elkezd megtisztulni, és mivel a belső életünk magához vonja a külső életünket, azzal, hogy megváltoztatjuk a belső állapotainkat, némelyeket kiéheztetve, némelyeket pedig táplálva, ezzel nemcsak a kívülről érkező eseményekhez való hozzáállásunkat változtatjuk meg, hanem azoknak az eseményeknek a természetét is, amik napról napra érnek bennünket. Csak ezen a módon tudjuk megváltoztatni az események természetét, amik velünk történnek. Nem tudjuk őket közvetlenül megváltoztatni, hanem csak az állapotaink megváltoztatásával – vagyis azáltal, hogy elkezdjük ezt a felfordult házat, amiben élünk, rendbe tenni. Nem az események számítanak, amik ma történtek önökkel – például hogy elveszítettek valamit, vagy valami elromlott, vagy valaki elfeledkezett önökről, vagy durván beszélt önökkel, stb, stb – hanem az számít, hogy önök minderre hogyan reagáltak – vagyis saját maguk állapotai közül melyikben voltak – mert itt található az igazi életünk, és ha a belső állapotaink helyesek lennének, akkor semmilyen külső természetű esemény nem tudna rajtunk felülkerekedni.

Próbálják ezért megkülönböztetni, mintegy gyakorlatként a tudatosabb élet érdekében a belső állapotokat és a külső eseményeket, és próbáljanak mindenféle külső eseményt, miután észrevették a természetét, a helyes belső hozzáállással kezelni – vagyis a helyes állapottal. Ha pedig erre nem képesek, akkor gondolkozzanak róla utólag: először próbálják meghatározni az esemény természetét, és észrevenni, ha ez a fajta esemény gyakran fordul elő önökkel, és próbálják világosabban látni azt efféle kifejezések használatával: „Ez az, amikor elkések.” vagy „Ez az, amikor elveszítek valamit.” vagy „Ez az, amikor rossz hírt kapok.” vagy „Ezt hívják kellemetlen meglepetésnek.” vagy „Ezt hívják kemény munkának.” vagy „Ezt hívják betegségnek.” Kezdjék ezzel a nagyon egyszerű módszerrel, és hamarosan látni fogják, hogy a különböző személyes események, és ebben a tekintetben az önök külső élete hogyan változik folyamatosan és hogy amit nem tudtak megtenni az egyik pillanatban, azt azt megtehetik a másikban. Mert az események olyanok, mint kinyíló és becsukódó ajtók. Akkor képesek lesznek látni a mindennapi élet kicsiny eseményeinek szintjén, hogy mely eseményeket okoztak önök, melyek véletlenszerűek, és így tovább.

És aztán gondolkozzanak az állapotukról, és hogy a meglehetősen jellegzetes eseményekkel milyen állapotban találkoznak, és hogy vajon az az állapot tényleg a megfelelő szerszám-e, amit használni kell, a megfelelő jegy, amit fel kell mutatni, a megfelelő módszer, amit azzal az eseménnyel szemben alkalmazni kell. Az embernek nagyon sok eseménnyel szemben meg kell tanulnia passzívnak lenni – vagyis egyáltalán nem reagálni, nem csinálni semmit. Ám passzívnak lenni a tudatosság nagy belső aktivitását követeli meg, hogy megakadályozzunk bármilyen gépies reakciót, amikor az esemény, gépies benyomásként érkezve, megérinti az elme és az érzés tisztán asszociatív gépezetét, amit önmagunkkal tévesztünk össze.

A negyedik út; Maurice Nicoll előadása, Birdlip, Anglia, 1941. május 4.

Először is, a jelen helyzetben nagyon fontos megérteni valamit arról, hogy mit jelent a Negyedik Út. Az önmagunkon való munkának négy útja létezik. Mi a negyedik úthoz tartozunk, ami mind közül a legnehezebb út, mert a mindennapi életben kell azt gyakorolni. A fakír útja – vagyis, az első út – a szerzetes útja, vagyis, a második út – a jógi útja, vagyis, a harmadik út, nem a mi utunk. A saját kicsiny skálánkon kell beszélnünk, de az a lényeg, hogy mi, még ezen a kicsiny skálán is, a negyedik utat próbáljuk követni, ami mindig akkor jelenik meg a külső életben, amikor különös felfordulás és káosz időszaka van.

Most azt szeretném megmondani mindannyiuknak, hogy néhányuk nem érti a negyedik út ideáját. - például, úgy tűnik számomra, hogy azt várják, hogy azok a körülmények, amelyek valamikor léteztek, azoknak mindig létezniük kell, vagy létezni fognak. Ez így teljesen rossz. A negyedik utat mindig az élet változó körülményeivel kell kapcsolatba hozni, és sohasem válhat rögzítetté vagy megszokottá. Hirtelen szükségessé válhat a dolgok teljes külső elrendezését megváltoztatni. Ebben a percben különösen azt szeretném, hogy olyan emberek legyenek körülöttem, akik megértik ezt, és akik alkalmazkodni tudnak a különböző körülményekhez, és közben mégis fenntartják magukban a munka összes elvét és ideáját. Fogalmunk sincs, hogyan fognak a dolgok alakulni a jövőben. De azt tudjuk, hogy a munkának folytatódnia kell a jövőben. És ez azt jelenti, hogy az embereknek képeseknek kell lenniük alkalmazkodni teljesen különböző külső körülményekhez, és közben mégis fenntartani a munka érzékét és érzését.

A negyedik úton az első nagyobb eredmény az, hogy négyes számú emberré váljunk – vagyis kiegyensúlyozott emberré, vagy minden-oldalú emberré. Mármost ha önök közül némelyek a múltbéli asszociációik alapján alakították ki az elképzelésüket a munka külső formájáról, és aztán teljesen eltérő külső helyzettel találják szembe magukat, és negatívvá válnak, akkor önök teljesen hasznavehetetlenek, már ami a negyedik utat illeti. Meg kell tanulniuk, hogy a munkában minden külső változás mindig hasznos a számukra, akármilyen formát is öltsön, és mindannyiuknak készen kell lenniük, hogy kövessék a munkát a változó külső megnyilvánulások között, és minden pillanatban fönntartsák iránta a világos belső hozzáállást. A jelen pillanatban teljességgel lehetetlen helyreállítani azt a helyzetet, ami Essexben fennállt. A mi munka-ágazatunk központja most teljesen ki van téve a nyilvánosságnak – vagyis a két ház, amit megvettünk, szó szerint a főúton vannak, különösen az a ház, ami Birdlipben van, ami a falu közepén van. Ennél fogva teljesen lehetetlen úgy élni az életünket, ahogyan Essexben éltük a farmon, és mindenkinek föl kell ismernie ezt, és alkalmazkodnia a körülményekhez, és továbbá mindenkinek föl kell ismernie, hogy úgy mondjuk, egy „idegen országban” vagyunk, és ezen belül is egy konzervatív vidéken, és hozzá kell járulnunk, hogy értelmes és normális benyomást tegyünk az emberekre. Ezen körülmények között nem folytathatjuk ugyanazt a külső életet, amit korábban, de nem látom be, hogy a minket meglátogató emberek miért ne értenék meg, hogy ezt a meglehetősen kicsiny nehézséget át lehet hidalni, és hogy ettől eltekintve minden pontosan ugyanolyan lesz, mint azelőtt.

Valamikor régen azt mondtam önöknek, és sokszor elismételtem, hogy a munka nem szükségszerűen jelenti azt, hogy a farmra költözünk, és hogy a farm bizonyos értelemben elkülönül a munka tanításától. A munka mindenkinek a hozzáállásán keresztül létezik, és akármilyen külső helyzetben is vagyunk, ez nem jelent különbséget a munkában ebben az értelemben. Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de ezt meg kell tennem. Ahogy én ismerem a dolgokat, ismét teljesen eltérő körülmények között találhatjuk magunkat, amelyek ismét megfelelő megértést igényelnek majd, és aztán ismét és ismét megint. Az embereknek meg kell érteniük, hogy a negyedik úton vannak, és hogy mindig képesnek kell lenniük arra, „hogy mindenkinek mindene legyenek”, és hogy minden oldalukat kifejlesszék, egy bizonyos pontig, mind a társadalom felé, mind a külső élet minden formája felé; különben nem értik meg a negyedik út ideáját, ami mindannak közepette tartja fenn magát, ami csak történik, alkalmazkodva és mégis belsőleg megtartva önnön lényegét. A negyedik út valamennyi út közül a „leghajlékonyabb” és az is kell, hogy legyen, de ez a leghajlékonyabb belső megértést követeli meg, és hacsak egy személy nem képes hajlékony lenni és mégis fenntartani a munka érzését, akkor ő nagyon nehéz ember lesz a munka ezen vonala szempontjából. Amikor elegendő megbízható ember van körülöttem, abban az értelemben, hogy képesek normálisan kezelni mindenféle személyt akivel találkoznak, és minden helyzetet az életben, akkor fogom azt érezni, hogy ki tudom terjeszteni a munkát azon a módon, ahogyan szeretném. És itt szeretném magunkat emlékeztetni a gépiesség értelmére a munkában. Ha nem képesek az élet egyik vagy másik oldalához alkalmazkodni, akkor ezt tehetik az egyik céljukká. Nincs az életben egyetlen dolog sem, amivel kapcsolatban valaki a negyedik úton ne szerezhetne ismereteket, vagy ne tarthatna fönn azzal kapcsolatot. Ez a negyedik út nem romantikus, és nincs értelme a romantikus érzéseknek az essexi farmmal kapcsolatban. Ez a negyedik út meglehetősen könyörtelen, és amint valami be lett fejezve – vagyis nincs többé igazi értéke, akkor el lesz hagyva. Ezzel nem azt mondom, hogy nem mehetünk vissza a farmra, hanem azt, hogy ez egy kiváló esély mindenki számára, hogy alkalmazkodjon a munka pillanatnyi külső formájához és fizikai helyzetéhez. Ez ugyanúgy vonatkozik azokra, akik nem tudnak eljönni ide, mint azokra, akik el tudnak jönni.

Nagyon örvendetes lenne, ha mindannyian megpróbálnák megérteni, mit akarok mondani, mert fontos figyelmet fordítani erre a pontra annak a ténynek a következtében, hogy miután egy időt eltöltött a negyedik út munkában, mindenki elkezd „leülni”, és azt hiszi, hogy a munka így fog örökké folytatódni. Sajnos ilyen mentális és érzelmi szokások alakulhatnak ki.

Egyszer azt mondtam G.-nek: „Miért nem építkezik szilárdabban?” (akkor éppen egy színházat építettünk). Azt mondta: „Ez csak átmeneti. Nagyon rövid időn belül minden más lesz. Mindenki máshol lesz. Ebben a pillanatban semmit sem lehet állandó jelleggel felépíteni.” Tehát mindenki számára szükséges valamiképpen megérteni, hogy ez mit jelent. G.-nek sokszor nem volt „külső” munkája – vagyis nem volt helye, nem volt lakása. Minden úgy tűnt, mintha szétoszlott volna, és a külső, érzéki szempontból eltűnt, mégis, amint azt tudják, a munka folytatódott és végül átkerült ebbe az országba, és mégis ennek semmi köze a munka külső formájához, a tényleges házhoz vagy helyzethez és így tovább, és figyelembe véve azt, amit G. bizalmasan mondott nekem, úgy képzelem, hogyy nem is lehet a munka számára állandó otthonunk és a jövőben mindenféle helyzethez alkalmazkodnunk kell. De mindannyian, akik elegendő időn át hallottuk a tanítást, képesnek kell lennünk nyugton maradni a munka külső formája vagy külső igényeinek megváltozása tekintetében, és azonnal alkalmazkodni azokhoz a munka szempontjából. Az a baj, hogy a dolgok gépiessé válnak, és szükséges, hogy legyen egy sokk, hogy a dolgok ne legyenek annyira gépesek. Ám a munka ugyanúgy folytatódik, és ugyanazon a hangon beszél, és ugyanazt az erőt adja azoknak, akik elismerik és gyakorolják azt.

Hozzá kell tennem, hogy ennek az előadásnak a súlypontja az, hogy mit is jelent az, amit negyedik útnak nevezünk. Nem vagyunk fakírok, akik éveken át kinyújtva tartják a karjukat; nem vagyunk kolostorban élő szerzetesek; nem vagyunk jógik, akik távoli iskolákban ülnek, és a Himalájában meditálnak. Ahhoz tartozunk, amit a negyedik útnak neveznek, és ami pont itt található meg az életben. Ezért az élet közepette kell dolgoznunk, körülvéve az élet összes szerencsétlenségével, és végül az élet válik a tanítónkká – vagyis, a nem-azonosulást kell gyakorolnunk az élet történései közepette; az önemlékezést kell gyakorolnunk az ügyek közepette; és észre kell vennünk és el kell különítenünk magunkat a negatív érzelmektől a mindennapi élet összes sérelme és kellemetlensége közepette. És ezért mondják, hogy annak az embernek, aki a negyedik utat követi, négyes számú emberré kell válnia – vagyis olyan emberré, aki kifejlesztette a központjait. Ez egy olyan embert jelent, aki mindenki számára mindenné vált, és olyan embert jelent, aki kifejlesztette önmaga valamennyi oldalát, hogy értelmes módon szembesülhessen minden helyzettel, minden társadalmi osztállyal, minden fajta személlyel, minden nézőponttal, minden elmélettel, minden gyakorlati vagy elméleti vagy filozófiai dologgal, egy bizonyos pontig. Az egyik nézőpontból ő evilág embere. Nem helyes ezt így mondani, de talán megsejteti, mit is jelent a négyes számú ember. A négyes számú ember igazából nem pont egy világnak élő embert jelent. Ennél valami mélyebbet jelent, de ezt is biztosan magába foglalja – vagyis egy olyan személyt jelent, aki képes okosan szembesülni az élet valamennyi helyzetével és eseményével, és nem tudatlan az életet és az embereket illetően. Sok mindent lehet tanulni a hétköznapi életből, amit mindenkinek meg kellene tanulnia, és a négyes számú ember ideájának szempontjából mindezek a dolgok érdekessé válnak. Ez a személy gépies módon utálja az életnek ezt az oldalát, vagy az a személy gépiesen utálja az életnek azt az oldalát. Valójában az embernek a munkával kapcsolatban azért kell elérnie a teljes kifejlődését az életben, hogy elérhesse a négyes számú ember szintjét – mert senki sem válhat négyes számú emberré, hacsak a munka meg nem világítja őt és ugyanakkor senki sem válhat négyes számú emberré, hacsak nem hozza magát kapcsolatba az élet valamennyi oldalával. Kérdezzék meg magukat, mindannyian: az élet mely terület fejletlenek, és itt egyszerűen a teljesen általános külső életet értem. Képesek lennének egyszer csak egy hadsereget vezetni? Képesek lennének egy hotelt vezetni? Képesek lennének érdemben tárgyalni a miniszterelnökkel? Képesek lennének megrendezni egy színdarabot, vagy egy hajót irányítani, vagy megrendezni egy rangos bált, és közben csöndben lenni, és egyszerűen tenni a dolgukat? Képesek lennének egy jó kritikát írni egy könyvről? Képesek lennének tartalmasan beszélgetni átlagosan művelt emberekkel? Habár mindez nem fontos, és senkinek sem kell ezt szó szerint vennie, azért mindenkinek kell hogy legyen fogalma arról, hogy mit jelent a négyes számú ember, mert a négyes számú ember nem pontosan azt jelenti, amit elmondtam. Ez egy meglehetősen csodálatraméltó sokoldalúság megszerzését jelenti, azért, hogy, habár soha nem beszéltek még a miniszterelnökkel, ám ha éppen ennek jönne el az ideje, akkor ezt is megtehessék belső fejlettségüknek és belső erejüknek köszönhetően.

A negyedik út az életben található, és az embereknek elég erőseknek kell lenniük, hogy fenntarthassák azt az akaratukban és a megértésükben, mert nincsenek templomai vagy rítusai, csak szabályai. Ezért kérem értsék meg, hogy ha a negyedik út külső körülményei az önök számára megváltoznak, és újra és újra megváltoznak, akkor önöknek mindig meg kell próbálniuk megtartani az egyensúlyt, és úgy fogadni az új körülményeket mint munkát, és elhinni, hogy bármennyire is szeretek egy férfit vagy egy nőt személyesen, semmit sem tehetek, ha a külső körülmények változása negatívvá teszi őt a munkában.

És még ezt a meglehetősen nyilvánvaló megjegyzést hozzátenném: Kérem, egyikük se gondolja, hogy a munka a farmot jelenti. A munka nem egy külső dolog, ami a farmon található. Az emberek gyakran külső érzéki képekkel kötődnek a munkához, és még azt is elfelejtik, hogy egyáltalán mi ez a munka. A munka nem egy hely, a munka nem egy olyan dolog, amit meg lehet érinteni, vagy kézbe lehet fogni, a munka nem Franciaországban van vagy Angliában vagy Amerikában, vagy bármely helyen a világon. A munka az önök szívében van és a megértésükben, és amikor valakinek mennie kell, akkor a munka mindig vele megy, ha fenntartja irányában a helyes hozzáállást. A munkát csak az ember saját erőfeszítései tarthatják életben. A munka csak akkor érintheti meg az embert, ha hajlandó befogadni azt; és akkor lassan elkezdi őt átalakítani. Ezért a munka nem a térben van és még csak nem is az időben. Valami olyanban van, amit nem vagyunk képesek felfogni, ami se nem tér se nem idő, hely vagy pillanat, ami számára valamikor régen találtak egy szót, egy szót, amit mindig teljesen félreértenek, és ami így hangzik: örökkévalóság.